Hüe, Fauré, Godard, Enescu, Widor, Debussy, Bizet
Volt idő, amikor minden fuvolásújság címlapjáról Marina Piccinini nézett vissza ránk. Akkor jegyeztem meg a nevét úgy, hogy soha egy árva hangot sem hallottam tőle, sem koncerten, sem lemezen. Így volt ez egészen néhány héttel ezelőttig, amikor is újra a nyomára bukkantam és egy kicsit utána jártam ki is ő. Nem bántam meg.
A művésznőnek eléggé adott volt a nemzetköziség, mert olasz apukája és brazil anyukája révén nyolc éves koráig Brazíliában élt. Meghatározó zenei élménye volt a Varázsfuvola megtekintése Zürich-ben, amelynek hatására fuvolázni kezdett. Eleinte csak furulyáznia lehetett, de ezt nem kedvelte, és csak akkor kezdhette meg fuvolatanulmányait amikor a család Kanadába költözött. Tizenhat éves koráig szinte teljesen autodidakta volt, ezután került Jeanne Baxtresser-hez, aki ekkor a Toronto Symphony Orchestra szólistája és az University of Toronto fuvolaprofesszora volt. Az ő tanácsára felvételizett a Julliard School-ba, Julius Baker osztályába – ekkor volt 18 éves. Egy évvel később, mikor tanára nyugdíjba ment Jeanne Baxtresser töltötte be a helyét, tehát ismét nála tanult. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, a híres svájci tenor, Ernst Haefliger fiával. A család az apa révén Auréle Nicolé-val igen jó kapcsoltban volt, így ő is hatott Marina Piccinini játékára.
A művésznő ma Bécsben él a családjával, de a baltimore-i Peabody Institute tanára, de mindez nem akadályozza szólistai és kamaraművészi tevékenységében, 2012ben például Ibert Concerto-t játszott a Hong-Kongi Filharmonikusokkal. ( A koncert kapcsán interjú is készült vele, amelyből kiderül vajon Marina Piccinini valóban 36.generációs Shaolin Kung-fu mester-e? – nem vicc… A vonatkozó interjú részlet itt tekinthető meg).
Szólistai tevékenysége mellett szimfonikus és kamarazenekarokban is játszott, többek között Schiff András is meghívta kamarazenekarába. Még sok érdekességet megtudhatunk a fenti kivonat forrásából, amely Robert Bigio cikke – itt olvasható a teljes anyag angolul. A cikk mellett két hangmintát is találunk. Az egyik két tétel (3. és 4.) Bach É-dúr szonátájából; tessék kapaszkodni, mert Marina Piccinini teljesen egyedi módon, gitárduóval rögzítette a Bach fuvolaszonátákat! A másik egy tétel a Franck Szonátából, amelyet zongoraművész férjével ad elő.
További lemezeket vehetünk tőle a Google Play rendszerében itt, szám szerint ötöt: van Paganini 24 Caprices, a már említett Bach szonáták, a férjével közös lemez (Prokofjev, Frank), és van egy felvételsorozat, ahol Bartók-Arma Magyar parasztdalokat is játszik. Érdemes tehát elgondolkodni a vásárláson, mert ugyan a Google Play rendszere csak mp3-at kínál letöltésre – úgy tudom – ,de a lemezanyagok így is érdekesek, mivel Marina Piccinini játéka mind hangi, mind formálási, valamint virtuóz szempontból is igen meggyőző.
Update: A címben említett, francia szerzők műveiből merítő repertoár lemez, a Belle epoch is megtalálható, itt viszont teljes egészében meghallgatható volt, mert Claves kiadó maga tette fel a 2000ben készült cd anyagot, – azóta sajnos szétszedte külön szerzők szerint, és a teljes anyagot törölte, így csak Enescu művét mutatom meg itt:
“Belle Epoque”
Marina Piccinini – fuvola / Anne Epperson – zongora
Georges Hüe (1858-1948)
1. Fantaisie (1913) 00:00
Gabriel Fauré (1845-1924)
2. Morceau de Concours (1898) 07:52
Benjamin Godard (1849-1895)
Suite de Trois Morceaux, Op. 116 (1890)
3. Allegretto 10:51
4. Idylle 12:31
5. Valse 17:17
George Enescu (1881-1955)
6. Cantabile et Presto (1904) 21:41
Charles-Marie Widor (1844-1937)
Suite for Flute & Piano, Op. 34 (1898)
7. Moderato 28:09
8. Scherzo: Allegro vivace 32:29
9. Romance: Andantino 35:22
10. Finale: Vivace 40:15
Claude Debussy (1862-1918)
11. Le Petit Nègre (1909) 45:58
12. Beau Soir (1880) 47:45
François Borne (1840-1920)
(arrangement with additions by Marina Piccinini)
13. Fantaisie Brilliante on Georges Bizet’s Carmen (1900) 49:54
Forrás/Source:
http://www.claves.ch
http://robertbigio.com/piccinini.htm
Chamber music category:
http://www.claves.ch/categories/chamber