for Flute Alone
Robert Aitken-ről már írtam többször is, legutóbb az Icicle című darabját mutattam az évszaknak megfelelően. A mostani szólódarab is ugyan abban az évben, 1977-ben keletkezett és a fuvola modern lehetőséginek széles tárházát alkalmazza, többek között multifóniákat, whistle-sound-ot, glissando-t, éneklést és billentyű ütést is. A darab további érdekessége, hogy szerzője Toru Takemitsu-nak ajánlotta – to Toru olvashatjuk az első lapon. Robert Aitken egyébként nem csak Takemitsu műveit rögzítette lemezre hanem Kazuo Fukushima össze művét is – és persze sok más modern felvételt is készített. A Plainsong-ot illetően talán elmondható, hogy nyilvánvalóan íródtak ennél nehezebb szólófuvola darabok is azóta, de keletkezésének idejében sok tekintetben előremutatónk számított.
A poszt végén megadtam egy linket, a The Canadian Encyclopedia Robert Aitken-ről szóló cikkét; ebben részletesen tájékozódhatunk a művész összes tevékenységéről, életútjáról. Aitken járt Magyarországon is, talán kétszer, sőt saját művet/műveket is előadott (ha jól tudom fuvolaversenyét is játszotta – Concerto for Flute and String Orchestra -Shadows V ), de amennyire tudom sajnos nem igazán sikerült hatást gyakorolnia a hazai szakmai életre. Nagy kár, mert világviszonylatban is jelentős, és izgalmas személyiség. Én személy szerint sajnálom, hogy nem ismerem jobban, és nincs vele személyes élményem. Egyébként a 77 éves fuvolás még ma is fellépeget, szólóesteket ad fesztiválokon is.
A Plainsong egyébiránt a Pierre Boulez által írányított IRCAM 1977es megnyitására íródott – az alábbi videóban a szerző a darab keletkezésének körülményeit is elmesélni, – és némi shakuhachi-viccelődést követően 2:25 körül felhangzik a mű:
Sajnos a darabból csak egyetlen kottaoldalt találtam:
http://www.thecanadianencyclopedia.ca/en/article/robert-aitken-emc/