Emily Beynon Les Six cd-jéről
Emily Beynon-ról eddig nem volt szó – nagy kár… Versenygyőzelmeit nehéz lenne felsorolni. Mielőtt az Royal Concertgebouw Zenekar szólófuvolása lett, a BBC Walse-i Nemzeti Zenekar és a Glyndebourne Touring Opera szólistája volt. Nem elhanyagolható részlet, hogy Royal Academy of Music-on William Bennett tanítványa volt, míg Párizsban Alan Marion irányításával képezte magát. Nem teszek rá kísérletet, hogy felsoroljam milyen műveket írtak neki, illetve születtek az ő felkérése nyomán, mint ahogy azt sem sorolom fel hol koncertezett szólistaként – gyakorlatilag mindenütt. A walse-i születésű fuvolaművésznő Magyarországon soha sem járt, sem szólistai, sem tanári minőségében. Ez annál is különösebb, mivel Európában elő, ma is aktív szólistáról van szó…
D’Album des Six című lemeze gyakorlatilag kapcsolódik a pontosan egy héttel ez előtt bemutatott Ransom Wilson anyaghoz – a két lemezfelvétel között 10 év telt el, Emily Beynon felvétele 2000 áprilisában készült. Szerettem volna bemutatni még egy Les Six tematikájú felvételsorozatot, amely ráadásul online meg is vásárolható. A felvételsorozat abban különbözik az ebben a tematikában készült anyagoktól, hogy itt nem csak a Hatok által írt összes lehetséges fuvola-zongora művet megszólaltatják az előadók, hanem szólózongora muzsikájukból is ízelítőt kapunk. De, hogy a fuvola-zongora összeállításnál maradjuk olyan kuriózum-műveket is hallhatunk, mint Auric Aria-ja, vagy az Imaginées I, amely egy több műből álló sorozat első darabja volt. Ugyan csak különleges lehet a múlt keddi bejegyzésben is említett szerző, Louis Durey darabja, amely 1974ben íródott, tehát a szerző kései műve. Ez pedig a Deux Dialogues, meglepő módon szólófuvolára írt darab, Durey a művet Jacques Le Trocquer-nek ajánlotta. Erről a darabról itt és most hallottam első alkalommal, csak úgy mint Tailleferre Pastorale-járól is. Honegger esetében a Románc, és a Sacha Derek La mauvaise pensée című színpadi művéhez írt, és René Le Roy-nak ajánlott Kecsketánc itt is megkerülhetetlen. Természetesen Poulenc szonátájával, míg Durey és Milhaud szonatinájával képviselteti magát a lemezen. Ez utóbbi – a Louis Fleury és Jean Wiéner által 1923ban bemutatott darab – itt is a műsor záródarabja, míg a Poulenc szonáta a nyitómű.
