Improvizációk és szólók hallhatók négy tehetséges művész előadásában.
Fellép:
Matuz Gergely (fuvolák), Nagy Ákos és Baráth Bálint (elektronika), Fazekas Ábel (klarinét, szaxofon).
Műsor:
Igor Stravinsky: Három darab szólóklarinétra
Baráth Bálint: Spectrum etude no. 1.
Nagy Ákos: Hommage á Mark Rothko
Baráth Bálint: Arcane bloodstain
Nagy Ákos: Recitazioni to Ádám Kondor
Matuz Gergely: Március 18.
Baráth Bálint: Cavitation control
Nagy Ákos: Chiaroscuro
John Cage: Sonata for Clarinet
“A tudomány jelenlegi állása szerint az ember képes külső ingerek révén módosítani az agyában zajló folyamatokat. Az eköré épülő úgynevezett brainwave synchronization az agynak azon a képességén alapul, hogy EEG-frekvenciáját (az agyhullámot) a legerősebb külső inger frekvenciája felé tolja el.
Lehetnek-e ezek a külső ingerek zenei ingerek? Lehetséges-e olyan zajkomponensű hangmintákkal dolgozni, amik egy másfajta akusztikai és illuzórikus térben zeneivé válnak? Ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén végezzük mikroszkopikus alapkutatásainkat.
Az ember alkotta zene egyenrangú bármilyen más természeti jelenséggel. Gondoljunk csak a víz, a föld, a levegő, a lombok, a madarak zenéjére. Tartsuk szem előtt azt is, hogy a természettől tanultunk zenélni! A rigók közel 3000 dallamot ismernek, és ezeket még variálni, tropizálni is képesek.
Egy bármilyen hangzó környezet mindenkire hat, vagyis mindenféle monoton zaj, ricsaj idővel átlép a tudatküszöbön. Ha elkezdünk rá figyelni egy sor dallamot, ritmust kihallhatunk belőle. Innét már csak egy egyszerű lépés, és máris rájövünk, hogy mi magunk nemcsak befogadói, de létrehozói is vagyunk a bennünket körülölelő környezetnek, az abban zajló eseményeknek. Azáltal, hogy mi szűrjük meg és alakítjuk tapasztalataink és benyomásaink által, érzékszerveinken keresztül a világot.”
(Nagy Ákos)