Barnabás Zoltán és Sir James Galway 1995 táján
Ezen a napon született egykori zeneiskolai fuvolatanárom Barnabás Zoltán fuvolaművész, Jeney, Eötvös és Artisjus -díjas fuvolatanár. Megmerem kockáztatni az egész ország ismerte őt, és tevékenységét, amely nem csupán abból állt, hogy jó tanár volt, hanem ezen kívül sokat tett az egész magyar fuvolázásért is. A Matáv Szimfonikus zenekar fuvolása ként, soha sem tért vissza külföldi útjáról úgy, hogy ne hozott volna magával néhány érdekes kottát és hanglemezt. Sok hangzó és nyomtatott anyagot általa ismerhettünk meg, és ezáltal jelentékeny hatással volt az itthoni fuvolás ismeretanyagra, bővülésére és a fuvolapedagógia alakulására.
Mindemellett kitűnő átiratokat készített tanítványainak, – ma már elképzelhetetlen, de valamennyit kézzel írta – amelyeket tematikus kötetekbe rendezett.
Ma egy különlegességgel emlékezünk meg róla. Talán kevesen tudják, hogy Zoli bácsinak van egy számomra elévülhetetlen szakmai hőstette, ez az hogy lefordította magyarra Marcel Moyse De la Sonorité című munkáját. A kivitelezés amúgy Zoli bácsisan itt is kézírással készült, majd gondosan beragasztotta a magyar szöveget a kottába. Készített nekem belőle egy fénymásolatot, igazi kincs. Évek múltával jöttem rá mennyire jó és alapos a fordítása is, felbecsülhetetlen, hogy Moyse munkáját magyarul olvashatom egy fuvolás fordításában. Itt lejjebb megmutatok néhány lapot a fordításból, amelyet egy, a Parlando-ban megjelenő cikkemhez is felhasználtam – a folyóirat és a cikk e hónap 28ától lesz elérhető a Parlando oldalán.
Barnabás Zoltán emlékoldal: 
Nevét a Barnabás Kvintett őrzi: http://barnabaskvintett.hu/
