Nagy Ákossal készített rövid beszélgetésemnek kettős aktualitása van. Az egyik, hogy a m2 műsorra tűzi ma a Kortársak az A 38 hajón: Fuvolamaraton – Flute Charm címmel a koncert felvételét. Hogy egész pontos legyek az adás már nem hétfőn lesz, hanem 00:05 perckor kedden – hogy ez este, vagy hajnal mindenki eldöntheti maga. A másik aktualitás a Mennyi fuvola (Ame no nori fue) című fuvoladarab, amelynek egyik verziója a tv műsorban is elhangzik, illetve azóta újabb változat készült belőle – ennek okán szólítottam meg a szerzőt.
Kedves Ákos, kezdjük tehát azzal, hogy adva van egy szóló darab – ami mostanában elég nagy népszerűségnek örvend, mondhatni az egyik legjátszottabb mű. Az Ame no nori fue-ról (Mennyei fuvola) van szó, amelyből szerzője, Nagy Ákos most új verziót készített.
Kérlek, igazíts el minket a verziók között – nyilvánvaló módon a szólóverzió az első. A második változatról is beszámoltunk ezen a blogon, kérlek erre is utalj vissza mielőtt a legújabb változat bemutatásába kezdenél!
Nagy Ákos: Nem tudom, hogy melyik a legjátszottabb fuvolamű ma Magyarországon, de végül is nem is fontos. Egy darab értékét azt hiszem nem a játszottsága dönti el. Egy kompozíció kapcsán egyetlen egy dolog fontos, tudniillik az, hogy régi, vagyis már ismert és ismeretlen, új esetleg még nem ismert, vagy nem felismert elemei, hogyan illeszkednek, illeszkednek-e egyáltalán és az, hogy a szerzői szándék megvalósul-e. Ezenfelül fontos az absztrakció és annak színvonala. Ha ezek mindegyikére őszintén igennel válaszolunk, akkor jó darabról beszélhetünk. A többi a managerek, a brandépítők és a zenetörténészek dolga. Engem sose érdekelt az, amit mesterségbeli tudásnak hívnak; tudom a zeneakadémiákon ez egy elengedhetetlen tényező. Számorma ez teljesen érdektelen. A “fogások” nem zsigeri, hanem tanult válaszok, csak kondíció kérdése az egész s a darab és szerzője ettől még mindig lehet pocsék és teljesen érdektelen.
Ame no nori fue című 2007-es művem, amit egyébként egyáltalán nem tartok sikerültnek, többféle előadásmódban és többféle modorban is megszólaltatható, amire a kottakép és annak írásos szövegezése is utal. (Itt lent hallható Détári Anna előadásában).
Ame no nori fue paraphase – amire gondolsz, mint második verzió – a Veiled wince (Fátyolos rezdülés) című fuvolakvártettem utolsó, záró tétele, amely a nyitó tétel parafrazeált változata. Az eredeti anyagot kommentárokkal dúsítottam, amelyek egymásba kapaszkodó heterofon hangszőttesként úsznak a szóló hangszer alatt. Kusza ritmusaik a nagy tempó miatt körülbelül az észlelési határ értékén mozognak, így néhol összefolynak, néhol kitisztulnak és ‘valódi dallamként’ hatnak; persze mindezek nagyon rövid, egy-két ütemig, ideig tartó kommentárok, leágazások az anyag testéről.
Veiled wince (Fátyolos rezdülés) – felvétel és kottakép, (ez a verzió hangzik el a televíziós műsorban is:):
Korábban már említettem ellenérzésemet a lejegyzett zenék kapcsán. Beszéltük, hogy a “zenei gyapotszedők” státuszát egyszer s mindenkorra szeretném felszámolni, ezért gyakori, hogy darabjaim bizonyos pontjain szöveges instrukciók találhatóak, amelyek egyfajta támpontot, eligazodást adnak csupán; irányítják a muzsikust, de a játékukat nem kötik gúzsba, hanem felszabadítják. Nemcsak szeretem, de vágyom is, hogy műveim új és újabb formában is létezzenek. Az irányított és a szabad improvizáció évek óta nagyon fontos részévé vált kompozíciós technikámnak. 2013 őszétől Keresteš Szabolccsal és Baráth Bálinttal Tri(o)KeBaNa néven alkalmi formációkat alkotunk hangfestőkkel a Hungarian Soundpainting Orchestra zenészeivel és más muzsikusokkal.
A Műcsarnokban hallott verzió [Visszképek és tükörhangok 2015.01.29. Ittzés Gergely előadása itt fent - a fenti videó] éppen ezt a parafrazeált variánst folytatja. Gergő megkeresett, hogy szívesen előadná a darabot. Kérése azonban az volt, hogy valahogy tegyük indokolttá, hogy a kompozíció bekerül egy elektronikus zenei koncert elejére, tehát dolgozzunk vele. A megoldás adott volt: felvettük többféle módon a leírt anyagot, amit én otthon manipuláltam. Ezeket aztán meghatározott helyen elindítja egy technikus az élő játék közben.
Elképzelhető, hogy készítesz még más változatokat is a darabból?
Nagy Ákos: Elképzelhető. Illetve, mint utaltam rá többször is, folyamatosan változik a darab, mert akik eddig előadták mindig saját képükre szabták a megkötések szerint s mindig változtattak valamit azon, ahogy előzőleg megszólaltatták. Tehát ők folyamatosan átírják. Matuz Gergely a be/kivonuláskor (a darab elején és végén) például a cső másik végét fújja meg. Angeliki Sousoura értelmezése egészen más, mint Détári Annáé vagy Bán Mátéé és sorolhatnám a többi fuvolást…
Köszönöm a beszélgetést!