Christopher Calindo felújította a weboldalát, ezért szükségessé vált az ő oldalára mutató linkeket kijavítása azokban a cikkekben, amelyekben róla és a műveiről esik szó. És ha már dolgoztam ezeken a tavalyi posztokon elhatároztam, hogy újra közlöm őket, és valószínűleg legalább két Caliendo fuvolaszonátát bemutatok még december folyamán. Mert a gitáros szerző – akinek a felesége egyébként fuvolás – az Államok csaknem minden vezető fuvolásának ajánlott egy-egy szonátát, sőt alcímeiket és programjukat tekintve, a darabok az amerikai kultúrkörből merítenek. Ma az N. C. Wyeth Sonata-val nyitok, 7én pedig a Manhattan Sonata-val folytatódik a sor. Íme a felújított cikk:
Wyeth munka közben
A kép forrása: wikipedia
Mindig örülök, ha két posztomat valahogy össze tudom kapcsolni. Így történt ez most is, amikor a szerzővel való levélváltás után megtaláltam az oldalán az Amy Porter-nek írt darabját is. Christopher Calindo-ról még lesz szó, a Carol Wincenc-nek írt szonáta került hamarosan terítékre, Amy Porter pedig már “járt nálunk” a blogon, az ő előadásában gyönyörködhettünk Giesking fuvolaszonátájában. Most tehát Caliendo 3.szonátája következik, amelyet Amy Porter-nek ajánlott; ez a darab is a Manhattan Sonata-hoz hasonlóan az amerikai kultúrából, kultúrtörténetből merít.
1. tétel:
A 2.tétel:
3. tétel:
A mű az amerikai festő és illusztrátor, N. C. Wyeth (1882-1945) élete és művei inspirálták.
Amy Porter így vall a műről: a 3. fuvolaszonáta nem csak diákjaink repertoárjának a szerves része, hanem a közönség részérő is kedvező fogadtatásra talált profi fuvolások előadásában. Elégedett vagyok a darab által támasztott érzelmi kihívással, amely a tanulók emócióit megmozgatja. A szonáta nagyszerű választás versenyre is! A darab N.C. Wyeth életéből és művészetéből, valamint az ezerkilencszázas évek elejének Amerikájából merít. Egy igazi zenei tour-de-force!