Matuz István- Fújjátok!
Matuz Istán- Dies Irae
Matuz Gergely- Egy sosem volt Apokalipszis margójára
Baráth Bálint- Változó világ
Madarász Iván- Amit Hamlet nem mondott el Ophéliának
Nagy Ákos- Soli(e)tude
Matuz István- Sakura, sakura
shakuhachi, fuvola, zongora
Ennek fényében szeretnénk hidat képezni régi és új között. Szeretnénk, ha hallgatóságunk rácsodálkozna az ezüstszálakkal átszőtt zenetörténetre. Szeretnénk, ha idős és fiatal megértené, hogy szeretni érdemes a jelent és a benne jelenleg is alakuló, zajló művészetet, ami a ma emberéhez, a ma emberéért szól.
Fontos a kortársi viselkedés, mert szembesít lényükkel! Fontos, mert a körülöttünk élő művészek általunk is ismert és megélt élményeivel, problémáival foglalkozik! Fontos, mert általa mi magunk is megérthetjük, hogy milyen világban élünk, hogy mi vesz minket körül! S hogy a kor, amelyben élünk és annak művészete jó-e vagy rossz? Amit ma elültetünk, ki aratja majd le, vagy – lesznek-e egyáltalán aratók? Ezt döntsék el majd a soron következő századok. Nekünk nincs más dolgunk, mint nyitott füllel, esztétikai és értékítélő képességünket kikapcsolva, aktív résztvevőként figyelni az éppen most alakuló, a hagyományát most létrehozó zenére!”