Rendezgettem a zongorakottáimat és legnagyobb meglepetésemre a Bartók Mikrokozmosz III. kötetének utolsó oldalán ceruzás jegyzeteket találtam. Nyilván a főiskolán készítettem valamelyik fuvolatörténeti órán (a tárgy neve nem ugrik be…), amelyet Dr. Szabó Antal tartott. Ezt abból gondolom, hogy évszámok és nevek mellett még volt ott néhány bejegyzés a Böhm-rendszerrel kapcsolatban is. Nyilván nem volt nálam a füzetem és gyorsan a zongora kotta végére jegyzeteltem, és itt talál meg Zdenek Bruderhans nevét.
Nem volt teljesen ismeretlen számomra ez a név, de nem tudtam mihez kötni, így utána néztem. Az első találat Bach a-moll Partitájának első tétele, a híres-neves Allemande, amelyről már írtam régebben egy hosszabb összevetős posztot itt.
Zdenek Bruderhans 1934-ben született és csak 15 évesen kezdett fuvolázni, de 20 évesen már a Prágai Nemzeti Színház fuvolása lett. 1959-ben megnyerte a Prágai Nemzetközi Verseny nagydíját öt kategória felett. 1968-ban Svédországba emigrált, majd a későbbiekben az ausztráliai University of Adelaide-n tanított. A művészt elsősorban a fuvola szóló-és zongorakíséretes repertoárja kötötte le, jelentős szólókarrierje mellett írt három könyvet is (kettő angolul is olvasható) a fuvolázásról.
A felvételről annyit el kell mondjak – arra az esetre ha valaki nem lenne maradéktalanul elégedett – hogy ez koncertfelvétel, éspedig a fuvolaművész utolsó szólóelőadása 73 éves korában! Nagyon boldog lennék, ha ebben a korban majd én is így tudnék játszani. A felvétel 2007-es Nemzetközi Fuvolafesztiválon készült a csehországi Hlucin-ban, a hangszer egy Jacques Levefre fuvola.
Ami az Allemande megoldását illeti a felvételt többször is meghallgattam, fejhallgatóval is. Zdenek Bruderhans meditatív módon nyúl a tételhez, bár tempóválasztása nem is gyors, de nem is lassú. Ahogy írja a tétel tagolás egyszerre jelent intellektuális és technikai kihívást. Még most teljesen egyértelmű számomra, hogy használ e benne cirkulációs légzést, mindenesetre Bruderhans elég korán megismerte és alkalmazta is ezt a technikát, egy 1992-ben készült felvételen így játsza Paganini Moto Perpetuo-ját. Végül arra a feltételezésre jutottam az Allemande-al kapcsolatban, hogy a fuvolaművész – bár cirkulál is – de nem mond le a természetes levegővétel adta tagolási lehetőségről sem! Ha valóban így van akkor Bruderhans egyrészt tökélesen birtokolja ezt a technikát, másrészt az általa kialakított végeredmény rendkívül meggyőző.