Végre… a koncert, amire egy életet kellett várnom. Az Ibert Fuvolaverseny volt az a felvétel James Galway-tól, amit rongyosra hallgattam lemezen és kazettán is. Volt olyan időszak, hogy szó szerint minden nap meghallgattam, de előben – bár sokminden mást hallhattam vele – ezt a darabot soha nem hallhattam. Most végre itt a lehetőség egy egészen kivételes, 1975-ös felvétel formájában, azokból az időkből, amikor Galway világszintű szóló-sztár karrierje elkezdett kibontakozni.
Ami a felvétel egészén nagyon feltűnő mennyire kiforrott megoldásokkal, megformálással szólaltatja meg a darabot az ekkor 36 éves Galway. A második tétel muzikalitása, intonáltsága utolérhetetlen, teljesen egyedülálló ma is. A harmadik tétel utolsó oldalán a rettegett kadenciát egészen kivételes magabiztosággal teszi oda. Aki játszotta a darabot – mindhárom tételt együtt – az pontosan tudja mekkora kihívás ez.
ISTEN ÉLTESSEN, Sir James Galway!