Írta: Kiss Alexandra
„…Milyen egyedül van a szépség a világon! Milyen elhagyott, milyen finom és törékeny! Egy zongoránál ezt nem hallani, még egy hegedűnél se, mert a durva anyag zeng bennük – de egy fuvola csak a levegővel játszik. A légi semmivel.”
Mióta zenél?
Amióta az eszemet tudom. Soha nem merült fel igazán hogy mást is csinálhatnék hivatásként, mint a zenét.
Mikor léptél a zene földjére?
Már az általános iskolában. Hat éves koromban zeneibe kerültem, és az ének tanárnőm nagyon hamar kiszúrt magának. Hét éves voltam, mikor furulyázni kezdtem és nyolc, mikor zongorázni majd fuvolázni is.
Miért pont a fuvola?
Kiütéssel győzött minden hangszerrel szemben a fuvola. Én úgy hiszem erre születtem.
Milyen volt Kovács Lóránt és Sebők Erika keze alatt tanulni?
18 éves voltam, mikor felvételt nyertem a Zeneművészeti Akadémiára. Hihetetlen boldogság volt. Kovács Lóránt osztályába kerültem, ahol olyan növendékek voltak, akik mind nemzetközi versenyeken nyertek, és az ország legjobb fuvolásai lettek. Sebők Erika is a tanár úr növendéke volt. Mikor Japánba ment tanítani Kovács Lóránt, engem is el akart vinni, de én inkább maradtam, így helyettesénél, Sebők Erikánál tanultam. Egy percig sem bántam meg, mert rengeteget tanultam tőle. Neki köszönhetem, hogy olyan zenekarokban dolgozhattam mellette, mint a Fesztivál Zenekar, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és az Állami Hangverseny Zenekar. Csodás tanuló évek voltak!
Volt olyan darab, mű, vagy műfaj, amit nem szeretett?
Én minden jó zenét szeretek. Mindent, amit érteknek és igaznak érzek.
Meséljen kicsit a Forrás Kamarazenei Műhelyről! Mi ez pontosan? Mikor és miért jött létre?
Az akadémiai évek alatt meghatározó élmény volt Kurtág György és Rados Ferenc növendékének lenni. Talán tőlük tanultam a zenéről a legtöbbet. Kamarazenét tanítottak, de csak különlegesen tehetséges növendékeknek. Elsősorban zongorista és vonós növendékeknek. Ezért is őrült jó és megtisztelő volt fúvósként hozzájuk járni.
A két mesterem növendékeiből alakítottam a Forrás kamarazenei műhelyt. Meghatározó volt ez az időszak is. Sok új művet fedeztünk fel, nagy élmény volt, hogy sikerült egy olyan szellemi műhelyt létrehozni, amilyen még nem igen volt Magyarországon. Nagyon imádok csapatban is muzsikálni. A kamarazene óriási lehetőség, hogy azt a fajta humánus és lelket melengető állapotot megmutassa, ami az emberi létezés egyik legmagasabb formája.
Sok kortárs darabot is játszottunk. Izgalmasak voltak, de nem tudtam mindig száz százalékig azonosulni velük. Nekem pedig a legfontosabb, hogy a színpadon azt fuvolázzam, amit érzek, gondolok. A kamuzás nyomait sem szeretem. Persze itt nem is arról volt szó, hogy nem igazat játszottunk. De engem az is zavar, ha nem értem minden hangját annak, amit játszom.
Egyértelmű volt, hogy meg kell találnom a saját hangjaimat, a saját darabokat.
Ön átírta fuvolára a négy évszakot. Miért pont ezt?
Nagyon fontos és – számomra – izgalmas versenyművek ezek. Eredetileg hegedűre írta a mester, de tulajdonképpen írhatta volna fuvolára is. Ha akkor tudta volna technikailag a fuvola azt, amit a mai modern hangszer már tud, talán sokkal több szóló irodalom született volna rá. Ezek a versenyművek programzenék, pontos dramaturgiai utasításokkal. Csodálatos élmény, hogy már a barokk korban is tudták, hogy a zene nem csak az érzelmekre ható valami, hanem a szellemre és lélekre ható állapotokat, gondolatokat közvetít, mint az irodalom, a festészet vagy bármely más művészet.
A Négy évszak, a négy hegedűverseny átirata egyértelműen illeszkedik abba az útba, amit én járok, amit én keresek. A zene beszél és szavak nélkül minden elmond!
Kikkel dolgozott már együtt?
A pályám egyik legjobb része, hogy csodálatos muzsikusokat találtam magamnak, hihetetlen tehetségű emberekkel hozott össze a sors. A hazai művészek mellett a világ nagy formátumú muzsikusaival is zenélhetek, zenélhettem. A Grammy-díjas Al Di Meola vagy Natalie Cole, a klasszikus zene nagy művészei, mint Rampal és Rosztopovics. A hazai művészek közül Kocsis Zoltán vagy Perényi Miklós, az Amadinda ütő együttes vagy a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a jazz műfaj nagy egyéniségei, így Vukán György, Szakcsi Lakatos Béla, Fekete Kovács Kornél és még hosszasan sorolhatnám. Meghatározó élmény, hogy sok-sok alakítás után sikerült egy nemzetközileg is elismert csapatot létrehoznom. A ClassJazz Band zenekaromban az ország élbeli muzsikusai zenélnek. Cseke Gábor, Hárs Viktor, Dajka Krisztián és Gyenge Lajos évek óta stabil munkatársaim.
Mi a legszebb emléke, ami a zenéhez, a fuvolához fűződik?
Nincs legszebb. A fuvolázás maga az élet. Vannak meghatározó élmények, mikor rájövök, megtapasztalok olyan állapotokat, amivel tágítani tudom a fuvolázás lehetőségeit.
Persze csodás emlékek a koncertek közül jó pár. Nemrég egy 14 koncertből álló turném volt Mexikóban. Mind a 14 koncertem álló ovációval fejeződött be. De csodás volt Al Di Meolával és nagy zenekarral játszani a horvátországi pulai Arénában a Carment.
Mikor és milyen alkalomból kapta az aranyfuvoláját?
Az első fuvolámat a szüleim vették, ez egy tanuló Yamaha fuvola volt. Mikor zeneakadémista voltam és már dolgoztam, meg tudtam venni egy kézzel készített ezüst fejű hangszert. Később a Forrás Kamrazenei Műhely pályázat útján nyert hangszerekre támogatást. Akkor kaptam egy ezüst testű, de már aranyfejű fuvolát. A szóló pályám olyan sikeresen alakult, hogy szponzorok segítségével megkaptam az első arany hangszerem 2000-ben.
Sajnos ez nem sokáig lehetett az enyém, mert 2002-ben ellopták. 2003-ban kaphattam egy új hangszert – szintén szponzorok támogatásával –, egy csodálatos, kézi készítésű arany hangszert. A mai napig ezen játszom.
Hogy fér bele a rengeteg fellépés közepette az, hogy tanítson?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én dönthetek a koncertjeimről. Nem tartozom semmiféle céghez, ügynökséghez, akik eldöntenék helyettem, mikor és hová mehetek. Ez persze nem könnyű, hisz saját magamnak kell intézni az ügyeket. Viszont olyan szabadságot ad, ami nélkül én nem tudnék létezni. Ezért aztán az is az én döntésem, hogy tanítok. A tanítás fontos lehetősége annak, hogy át tudjam adni mindazt, amire rájövök, és egyben újra és újra szembesülhetek a tanítványaimon keresztül a megoldandó nehézségekkel. Jelenleg 12 növendékem van, ez a végső határa annak, amit elbírok, de nagyon szeretem.
Milyen tanárnak tartja magát?
Azt hiszem sokat fejlődtem az elmúlt évek alatt, talán nem szerénytelenség, ha azt hiszem, jó tanár vagyok. Fontos, hogy nagyon szeretnek és bíznak bennem a növendékeim. Szépen alakul a karrierjük, az életük. Sikerül partnernek lennem azon az úton, ami rávezeti őket arra, hogy kik is ők valójában, mi a dolguk ezen a világon. Van olyan tanítványom, aki már Londonban él és a világ legnagyobb ügynökségénél van számon tartva. Van, aki tanít, aki zenekarban játszik és persze van olyan is, aki már nem fuvolázik, mert az életében a zenénél fontosabbá vált az, hogy jó anya lehessen.
Van valami rituálé, amit minden színpadra lépés előtt megcsinál?
A koncertek előtt mindig van egy pont, amikor már nem szeretek senkivel sem beszélni, csak magamban lenni.
Ez változó, hogy mikor érkezik meg, de biztosan érzem és akkor el is vonulok. Általában a légzésemre figyelek és próbálom kiüríteni magam. Minden alkalommal azt kívánom, legyek alkalmas arra, hogy megtörténhessen, aminek meg kell történnie: közvetítő lehessek ég és föld között.
Mi az, amit minden koncertre magával visz? A fuvoláján kívül természetesen.
A tudásomat, a lelkemet, a szeretetemet.
Ki a példaképe?
Rengeteg művészt, alkotót csodálok, de példaképem nincs. Hiszem, hogy mindenkinek a saját útját kell megtalálnia, akkor lehet sikeres.
Mi volt a gyermekkori álma?
A gyermekkori álmaimat, az életem messze felülmúlta. Álmodni sem mertem, hogy a zene ilyen magasságokba repít.
Kérdések egy fiatal fuvolistától, Knoll Petrától:
Milyen zenéket szokott hallgatni szabadidejében?
Az én életemben mindig szól a zene. Ha éppen nem rádión vagy CD lejátszón, akkor itt belül énekelgetek. Hol klasszikusokat, hol jazzt, hol csak egy tinglitangli slágert.
Volt, amikor fel akart hagyni a zenéléssel?
Mikor ellopták a hangszerem, akkor nagyon rossz állapotba kerültem. Komolyan elgondolkoztam, hogy itt a vége…
A fuvolán kívül melyik a kedvenc hangszere?
Nagyon szeretem a zongorát, gitárt. Csodálom az énekeseket is, akiknek „beépített” hangszerük van.
Ha nem zenélne és tanítana, akkor mivel foglalkozna szívesen?
Nagy feladat lenne kitalálni, hogy mit is csinálnék, mert ez az életem.
Volt olyan mű a pályája során, ami igazán megizzasztotta?
Minden.
Mik a tervei a jövőre nézve?
Idén lesz 25. éve, hogy színpadra álltam és idén jelenne meg a 25. albumom. Ezt szeretném megünnepelni. Illetve hosszútávon szeretnék egy összművészeti iskolát létrehozni.
Tudna zene nélkül élni?
Nem hinném.
Köszönjük az interjút! Aki pedig kedvet kapott a fuvolázáshoz, annak nincs más dolga, mint beiratkozni egy zeneiskolába, és sok munkával, kitartással, a zene iránti határtalan szeretettel akár ő lehet a következő csodálatos fuvolaművész az országban.
Horgas Eszter koncertjeinek időpontjait megtaláljátok a művésznő honlapján.
forrás: http://ertunk.hu/
Ráadásként… még egy, régebbi interjú Horgas Eszterrel.