1794. április 9-én született Münchenben a tizenkilencedik század nagy fuvolagyártója és fuvolistája, aki emellett zeneszerző és feltaláló is volt. Atyja aranyműves volt, s Theobald autodidakta módon kezdett egyenes fuvolán játszani. Tizenhat éves korában már elégedetlen volt hangszerével, ezért egycsapos fuvoláját a drezdai Grenser hangszerének mintájára négy gyűrűs billentyűvel látta el. Ekkortájt Böhm Johann Nepomuk Kapeller ötlete alapján megpróbálkozott egy kilenc gyűrűs, illetve fedeles billentyűvel ellátott, mozgatható arany-ajakrészes darabbal is. Ugyancsak ettől az évtől kezdve Kapeller irányításával tanult két éven keresztül. Ekkor kinevezték Böhmöt az Isartortheater fuvolistájává, emellett aranyművesként kereste kenyerét. 1818-ban a müncheni királyi udvar fuvolistájává választották, 1821 és 1831 között számos európai koncertturnén vett részt. Szólista virtuózként azonban nagyobb sikereket ért el: csodálták zenei érzékét és fuvolájának lágy hangját. Komponált is, művei kizárólag fuvolára íródtak: concertók és virtuóz darabok. Kortársai között népszerűek voltak, mára feledésbe merültek. 1831-ben hallotta fuvolázni Charles Nicholsont Londonban, s hangereje Böhmöt további kísérletezésre ösztönözte: ekkor fejlesztette ki a tizennégy lyukú fuvolát, a Böhm-fuvola első modelljét. Böhm iparprivilégiumát 1839-ben Grevének adta el, aki ezután készülő fuvoláit Boehm & Ggreve jelzettel látta el. 1834–35-ben Böhm fuvolája Münchenben egy kiállításon ezüst-díjas lett, immáron hengeres furattal. 1838-ban Buffet számos módosítással szabadalmaztatta az új típust. Böhm konferenciákat tartott, majd 1845-től akusztikát tanult Schafhäutl-től, s az ott szerzett ismerteteket újabb fuvolatípusaiban használta fel. A modern fuvolák mechanizmusának alapját Böhm fejlesztette ki. Ezüstfuvolái különböző kiállításokon kivétel nélkül arany- és ezüst-díjakat értek el. Könyveket is publikált a fuvolajátékról. Böhm 1881. november 25-én halt meg Münchenben.
Theobald Böhm
ANDANTE
Zongora: 
Fuvola: