Megmondom őszintén, amikor először meghallottam a művet mindenkire gondoltam, csak arra nem, hogy a szerző Leonard Bernstein. Erre egyébként maga a szerző meg is adja a választ. A 80-as években keletkezett darab koncepciója több szálon is csatlakozik a mostanában tárgyalt Fukushima műhöz. Egyrészt előkerül a 12 fokú technika, valamint a háború, másrészt itt is a lélek és annak megnyugvása a vezérfonál. De jobb ha Bernstein beszél erről:
“Ez a mű „Yadin szellemének és elesett testvéreinek” szól. Az ajánlás Yadin Tanenbaumra, egy tizenkilenc éves izraeli fuvolaművészre utal, akit 1973-ban, zenei tevékenységének csúcsán halt meg tankjában a Sínai-félszigeten [Yom Kippur háború].
A Halil (a héberül „fuvola”) formálisan nem hasonlít semmilyen más általam írt műhöz, zeném nagy része a tonális és atonális erők közötti harcra épül. Ebben az esetben ez a küzdelmet, úgy érzem, a háborút és háború fenyegetését, az élet elsöprő vágyát, valamint a művészet, a szeretet és a béke reményének vigaszát jelenti. Ez egyfajta éjszakai zene [Nocturne], amelynek nyitó szakasza dodekafon eljárással készült és eljut a kétértelműen diatonikus végső kifejletig, amely az éjszakai képek folyamatos konfliktusa: vágyálmok, rémálmok, nyugalom, álmatlanság, éjszakai rémek és maga az alvás, mint a Halál ikertestvére. Soha nem ismertem Yadin Tanenbaumot, de ismerem a szellemét”.
Leonard Bernstein 1976-ban hallott Yadin történetről Izraelben, amely mélyen megérintette és nem fogadta el az apa felkérését, hogy művet írjon megrendelésre, hanem önként vállalta el a feladatot, a művet végül a Israel Philharmonic mutatta be 1981-ben.
Következzék néhány kottakép a videó elé:
Bernstein – Halil for Flute, strings and percussion. A fuvolaszólót Maria Fedotova játsza