Török Ádám nem csak a hazai blues-rock fuvolázás egyetlen hiteles képviselője, hanem játékával a szeptemberben megrendezett “Fuvolavarázs” fényét is emelte. Az itt következő cikk átvétel: az Infotéka keretében szervezett Rocksuliban Török Ádám lép fel az egri Bródy Sándor Könyvtár Zenei és Idegen Nyelvi Gyűjteményében (Pécs-2011.03.24.)
Török Ádám, a hazai blues-rock egyik legjelentősebb formációja a Mini együttes alapítója volt a vendége az ötrészes Rocksuli csütörtöki előadásának, a Bródy Sándor Könyvtár Zenei és Idegen Nyelvi Gyűjteményében. Az anekdotákkal, élményekkel fűszerezett találkozón kedvenc hangszerét is megszólaltatta a rockpapa. Egri tartózkodása alkalmával meglátogatta régi ismerősét Márkus Lacit is, akivel immár negyven éves barátság köti össze.
Nem túl gyakori szereplője a fuvola a rockszínpadoknak, csupán néhány nagy név reprezentálja a hangszer jelenlétét a műfajban. A hazai rocktörténet azonban büszkélkedhet egy nem mindennapi fazonnal, aki a Traffic, a Jethro Tull és az egykori Syrius szaxofonos, fuvolás, Ráduly Mihály hatására ezt a hangszert választotta társául, immár több mint negyven esztendeje.
Néhai házibulik hangulatát idézte meg a találkozó elején a fuvola, amit most szó követett, hiszen az elmúlt több mint négy évtized bővelkedik eseményekben, amit kár lenne meg nem osztani a mai tinédzserekkel.
A nem kevés izgalmas esetről a hazai rockélet hatvannégy éves ikonja, a 25 zenei kiadvánnyal, megszámlálhatatlan sikeres hazai és külföldi koncerttel büszkélkedő “hippi” mesélt, aki mellesleg néhány hete tért vissza amerikai és hawaii látogatásáról. A hazai zenei kiválóságok mellett, nemzetközi sztárokkal is dolgozott.
Török Ádám, mint a hazai progresszív zenei vonulat kiemelkedő figurája, tevékenyen részt vett az irányzat születésénél. A legendás Minivel 93 koncertet adott a nem kevésbé legendás Ifiparkban, legalább nyolcvanszor lépett föl a Bem Rockparton, és a Tabánban, ahol ő indította el a ma is működő május elsejei bulikat.
Török papa történeteiből előléptek a hatvanas évek végét jelentő hőskorszak legfontosabb szereplői, a nagyszerű dalok, a lányok, a fantasztikus koncertek, a badacsonyi borozás. Na és persze a zenészek, akik között olyan nagyságokat említett a fuvolista, mint a tragikus sorsú Radics Béla, akinek az első Ifiparki bulit köszönhetik, ahol nem kevesebb, mint nyolcezer néző volt kíváncsi a Minire. A társak sorsa, nem egy esetben kötődött az alkoholhoz, ahogy Ádám említette. Radics tragédiáját abban látja, hogy a nagyszerű gitáros túl későn kapcsolódott be a hazai zenei életbe, magyar dalokkal. A király végsőkig kitartott az angolszász zenei világ mellett.
A történetek között a fuvola beszélt, felcsendült a Gőzhajó, a Kereszteslovag, az Este a székelyeknél és a Summertime motívuma.
Az akkori rendszer megfigyelt figurája, mint hippi egyéniség, csak kocsmákban politizált. Török Ádám szerint egyébként nem sikerült a rendszerváltás, „még ma is egy kis komcsi ül a fejekben…”- vallja. A saját bevallása szerint az angolszász kultúra és az Egyesült Államok elkötelezett híve mindig is a demokrácia mellet állt, ám a közéletet nem keverte soha a zenébe.
Török Ádám, a pályafutásán túl megosztotta véleményét a szórakoztatóiparról is, összehasonlítva az amerikai tapasztalatait a hazai viszonyokkal. A zeneipar az egész világon válságban van. Az USA-ban 97 helyen folyik felsőfokú zenei oktatás. Ám mindez nem kedvez a piacnak, a legjobb zenészek is úgy élnek meg, hogy vendéglátásban dolgoznak, vállalati rendezvényeken lépnek fel. Nincs elég munka a fiatalok számára, csak a nagy sztárok tudnak jól keresni.
Ádám bácsi azt is elárulta, hogy nagyon sok tehetséges fiatal zenészt ismer és szeret. A hazai blues életből Ferenczi György, Fekete Jenő és a dobos Mezőfi István nevét emelte ki.
Véleménye szerint van utánpótlás, van jövője a zenének, de a sok tehetségnek nincs hol játszani, így nem tudnak megélni a piacon. A túltermelési válság, hazai jelenség is.
Szóval zenék, holdfény, csajok, borok. Nem is lehetett olyan szörnyű az a korszak…
Kérdés, hogy a négy évtizedes művészeti tevékenység milyen maradandó értéket produkált a hazai kultúrában, és hogy ez a fajta kultúra tud-e üzenni a ma fiataljainak.