Matuz István fuvolázik
„Kevés alkotóról mondható el, hogy egész munkássága során egyetlen konvencionális vagy kommersz hangot nem írt le – Dukay Barnabás esetében ez az etikai minimum. Ismerői számára meglepőnek tűnhetik a persze nem is oly meglepő állítás: rejtőzködő alkat ő, hiszen semmit nem tart fontosabbnak, mint azt, hogy a mű csakis önmagában és önmagáért álljon jót – a hangokon, a hihetetlen műgonddal elkészített kottán kívül nem tart szükségesnek egyéb információkat közölni, még a mű keletkezési idejét sem: mintha tudná, hogy az idő távlatában úgyis összemosódnak majd az évek.” -
Wilheim András
„Mára már világosan látszik, hogy Dukay útja másfelé vezet, mint egykori műhelyének, az Új Zenei Stúdiónak többi tagjáé. A 2. világháború után a neoavantgárd és a minimálzene úgyszólván elölről akarta kezdeni a zenetörténetet. Dukay számára viszont nagyon fontos a zenei múlt: a középkori zeneszerzői technikákra, főleg a kánon különböző típusaira nem mint zenetörténeti relikviákra, hanem a későbbi, érzelem- és kifejezésalapú zene időfeletti, bármikor időszerűvé tehető alternatíváira tekint. Ezzel az egyetemes európaisággal megfér zenéje hangzásvilágának pentatonba játszó, pannon színezete. Ezért is: egyetlen szerzőt sem ismerek, akiről biztosabban állíthatnám, hogy zenéje a 21. század zenéje.” -
Dolinszky Miklós