Elérkeztünk a harmadik – s egyben befejező – részhez a Raffaele Trevisani-val foglalkozó interjúban, amelyet September Payne készített a Powell egyik blogja számára 2012 nyarán.
Dr. Payne Emeritus professzor a San Diego State University-n, emellett természetesen aktív szólista is. Már régen kerestem egy Trevisani-val foglalkozó anyagot, vele személyesen a kilencvenes évek elejéről találkoztam Galway weggis-i fuvolaszemináriumain, és meggyőződhettem képességeiről. Úgy tudom Jimmy (Sir James Galway) annyira elismerte a fuvola iránti elkötelezettségét és törekvését, hogy neki ajándékozta huszonnégykarátos Muramatsu fuvoláját. Az interjú fő érdekessége és értékes – számomra – hogy olyan fuvolással készült aki gyakorlatilag felnőtt fejjel vágott bele a fuvolatanulásban, ezért a fuvolázás minden eleméhez tudatos hozzáállással közelített. Hogy ez a stratégia mennyire sikeresnek bizonyult, mutatja, hogy az olasz fuvolaművész rövid idő alatt a világ élvonalbeli és legkeresettebb szólistái közé emelkedett. Pályájának példája – legjobb tudomásom szerint – teljesen egyedülálló. Remélhetőleg a fordítás megfelelő minőségű és hűen adja vissza a tartalmat – bár sok helyen nehézségeim voltak a szöveg átültetésével. Csak remélni lehet, hogy egy napon mi is hallhatjuk a játékát – itthon, élőben. Következik tehát a befejező rész.
September: Milyen tanácsot adnál arra vonatkozóan, hogy hova helyezzük el pontosan a fuvola befúvónyílását?
Raffaele: Helyezzük az ajkakat egymásra; hagyjuk az alsó ajkat szétterülni, különösen fontos ez ha valakinek vékony ajkai vannak. Tartsuk a fuvola befúvónyílásának élét a felső ajak piros része alatt. A felső ajakhoz képest legyen a befúvónyílás éle a piros ajakrész (“vermillion line’) alatt. Személy szerint én egy kicsit bal oldalra helyezem el a befúvónyílást.
September: Igen könnyű és gyors staccato technikád van – hová helyezed a nyelved?
Raffaele: Francia “tu”-t és “du”-t mondok a fogaim felszínén, de nem érintem az ajkakat. Ha mosolygós, széles szája van valakinek a feszesség miatt hibás hagzók keletkeznek min a “twah-twah”. Rampal mestere volt a könnyedségnek és a gyorsaságnak. Könnyedén kell a nyelvütéseket
előállítani gyors tempóban is. Érdemes próbálgatni a le-le-le-le, de-de-de, ge-ge-ge, hangzókat szinte alig kimondva, legato-ban, ütések nélkül. Minden ritmust elöbb szmpla nyelvel kell játszani órákon, napokon, és éveken át, azután dupla- és triplanyelven. Sajnos nincs rövidebb út. Moyse másik nagyszerű könyve az 50 artikuláció Bach Allemande-jára (a-moll Partita). Ez igazi edzés, de ne játszuk el valamennyit egyszerre, hanem csak néhányat egy-egy alkalommal.
Dulpanyelvnél a nyelvhátat használjuk, amely a torkot érinti. A kulcs az, hogy a nyelvhát olyan kicsit és finoman érintsen amennyire csak lehetséges. Egy másik fontos dolog ezzel kapcsolatban, hogy valóban jó, fókuszált hanggal kell rendelkeznünk – így ismét visszajutottunk a Sonorité-hoz.
A detaché alapozza meg a hangot. Ha a hang jó az artikuálció is tiszta és erőteljes lesz. Minél jobb a hang, annál jobb minden más is. Ne eröltessük a nyelvet ha detaché-t játszunk; ne erősen hanem hihetelenül könnyedén üssünk és ne használjuk kemény hangzókat. Próbáljuk ki a “leh-geh, leh-geh”
hangzópárokat, majd a “geh-geh, geh-geh”, végül a “leh-geh-leh-geh”-t addig amíg a két hangzót már nem tudjuk megkülönböztetni. Fújjunk és játszuk a “leh-geh” hangzópárt miközben az ujjunket tesszük a fuvola helyett a szánkhoz, és hangsúlyozzunk az “L”-t és ne az “E”-t.
Összefoglalva: gyakoroljuk a skálákat és a Sonorité kötetet minden nap, mert ezek az alapjai, hogy megértsük és kontrolláljuk a fuvolázást komplexitását.
September: Mi a helyzet a vibratóval?
Raffaele: A rekesznek nincs szerepe a vibrátóban. Használjuk a torkunkat.
September: Szokatlan színeket hallhatunk a hangodban. Különféle magánhagzókat használsz?
Raffaele: A színek érdekében valóban magánhangzókat használok de nem a számban. Megváltoztatom a légáramlás irányát a befúvónyílásnál – kicsit alá vagy fölé fújok, és kicsit nyitom a szájnyílást anélkül, hogy elveszteném a fókuszt. Az álkapcsot nem használom, bár lehetséges lenne ezzel is
hasonló eredményt elérni. Jimmy (Sir James) iskolája azt tanítja, hogy fújjunk többet bele a nyílásba, de tartsuk nyitva a befúvónyílás 1/3át és felét.
.
C. M. Widor – Suite for flute and piano – 2/3 mvt
Raffaele Trevisani és Paola Girardi a Baxter Hall-ban, Dél-Afrika.
Vége
Raffaele Trevisani-t a Powell cég művészeként itt találjuk meg.
forrás: http://www.teachflute.com/