September: Mi lenne a legfontosabb tanácsod a diákoknak?
Raffaele: Tanulják meg az alapokat! Ezek az alapjai annak, hogy ki tudjuk fejezni a zenét. Megfelelő technika hiányában nem lehet elmondani azt, amit a hangszeren keresztül ki akarunk fejezni.
September: Milyen kottákat és könyveket ajánlanál a gyakorláshoz?
Raffaele: Marcel Moyse De la Sonorité-ja az egyetlen kötet amelyre szükségünk van a hang, a hangszín, hangerő, az ajkak hajlékonysága és az
intonációt illetően. Moyse ideája a hangról a következő: ha már van egy jól koncentrált hangunk, akkor összeköthetjük egy másikkal, amelynek ugyan olyan karakterisztikát adunk (koncentráltság, hangerő, gazdagság, intonáció). Továbbá, a hangoknak simán kell csatlakozniuk egymáshoz, hogy az ujjakat mozgatjuk. Könnyűnek tűnhet, de nem az. Gondoljuknk arra, hogy csak egy lehetőségünk van jól csinálni és ezer másik arra, hogy rosszul csináljuk! Ez az agyban dől el! De nem a meditációra gondolok. Nem hinném, hogy ezeket a gyakorlatokat játszva valami vallálsos élményben lenne részünk! Rugalmasnak és figyelmenek kell lenni, hogy a szükséges változtatésokat megtehessük – egyik hangról a másikra, merevség nélkül.
Az ansatz nem lehet ugyan az a magas hangokon mint a mély regiszterben, és a levegőnek dinamikusnak kell lennie amikor egyik hangról a másik hangra váltunk. Moyse több kötetet is írt a hajlékonyságról! A hajlékonység volt a tanításának és életművének a centrumában. És az, hogy valakinek meg van Moyse kottái még nem jelenti azt, hogy olyan hangja is van.
Prokofiev – Sonata op.94 (mvt 2)
Raffaele Trevisani(flute) and Paola Girardi(piano).
Live from “Glenn Gould Studio” – Toronto
Visszautalva arra a megjegyzésemre, hogy Jimmy hangja még precízebb, mint Rampalé, számomra azt jelenti, hogy a hang még aktívabb, élő, erőteljesebb, de még is csodálatos. Tanárként Jimmy mindig a legjobb hangot próbálja kihozni a tanulóiból. Moyse is hasonló képpen dolgozott a tanítványaival, mindig több precízitást igénylet, és ehhez ragaszkodott amikor azt mondta “Még egyszer! Miért játszik így! Menj messzebb a hangoddal, menj mélyebbre! Fejezz ki valamit!” MOYSE Sonorité-ja az aktív hangról szól.
Amikor a Sonorité-t gyakorlojuk kezdjük az első oldallal, a félhangokkal és folytassuk a szekundokkal és a tercekkel, és végül fejezzük be a tág intervallumokkal. Azután gyakoroljuk a moyse skálákat, lassan, figyelve a hangra és a hangok egymáshoz kapcsolásával. Minden skálát egy kis darab zenenkét fogjuk fel! Mindig fókuszált hagon játszunk, és ha valami nem működik a darabunkban, térjük vissza a Sonorité kötethez és játszuk újra, lelassítva a kapcsolatot a hangok között.
Természetesen a másik fontos tényező az ajkak pozíciója. Ha valaki jó szájtartás nélkül játszik egy óra Moyes-t az nagyon ki fog fáradni. Ez nagyon veszélyes módja a gyakorlásnak. Sokan modják nekem, hogy nem szeretik ezeket a gyakorlatokat, mert nehezek és túl fárasztóak. Ha valakinek néhány skála után el megy az ansatz-a, akkor nem rugalmas, hanem feszes és valamit nem csinál jól! Gyakran kérdezik tőlem, hogyan tudok virtuóz darabokat játszani órákon át anélkül, – sok hangot fent és lent, nagy ugrásokkal – hogy szinte soha sem fújok gigszert. A tanácsom, hogy ne nyomjuk az ajkak közepét annyira. Lazítsunk, és tartsuk meg a szájsarkakat kissé lefelé húzva, és ne csináljunk mosolygós ansatz-ot. Ezt csaknem lehetetlen megtanulni tanár nélkül, mert állandó beállításra van szükség amíg el nem érjük. Jobb kevesebbet játszni, de jó hangon, mint sokat skálázni, de rossz, ki nem egyelített hangon. Ezeket a magamtól és Jimmy-t követve tanultam meg.
Debussy: En Bateau
Raffaele Trevisani és Paola Girardi a Baxter Hall-ban, Dél-Afrika.
Vége a második résznek.
Raffaele Trevisani-t a Powell cég művészeként itt találjuk meg.
forrás: http://www.teachflute.com/