Alexis Kossenko
2017-ben, a Bicskei Regionális Fuvolás Találkozón tartott előadásomon szerepelt ez a darab, mint kottapélda a 19. század elejének romantikus interpretációs gyakorlatára, amely inkább közelebb állt a barokk gyakorlathoz, mint ahhoz a romantikus játékmódhoz, amit ma gyakorlunk, vagy éppen tudni vélünk erről az időszakról. Akkor hangzó anyagot nem tudtam belőle mutatni, pedig fontos lett volna. De most Alexis Kossenko elkészítette a felvételt és pontosan úgy és azt játsza amit kell. Itt is hallhatjuk a korábban már említett Nicholson-féle hajlítást.
Az előadás jól követhető a mellékelt kottából, a dupla kötőív jelenti a hajlítást – és közben akár tűnődhetünk is… vajon eljön hozzánk egy napon Alexis Kossenko…?
A londoni Charles Nicholson (1795–1837) hallatlanul népszerű volt, hatalmas hangját és kifejező játékát sokan kedvelték. Nicholson stílusa és ízlése jól megismerhető, ahogy az említett skót dallamot díszíti, amely az 1821-es Preceptive Lessons for the Flute-ban jelent meg, és a kotta tanusága szerint ugyan így hangzott el élő előadásban is. Ezt a különleges stílust – csúszásokkal, ujjvibrátóval és sok fermátával – Nicholson elsősorban a nemzeti és népszerű dallamokra alkalmazta. A felhangok és az “érzékeny hangok” (érzékeny fogások) használata azonban az 1820-as és 1830-as években minden országban szokásos gyakorlat volt, és minden zenében használták.
Forrás (Rick Wilson):
http://www.oldflutes.com/articles/roslincastle.htm