Gondolom már mindenki tudja a végeredményt, de azért ha már korábban foglalkoztam vele illik rá visszatérni. Nyugodtan mondhatom minden versenyző emberfeletti teljesítmény nyújtott, és jó volt látni, hogy a döntőben – ahol a zsűri a Mozart versenyműből csak II. és III. tételt kért a Nielsen Koncert mellé – végre felszabadultabban játszhattak a versenyzők.
Most teljesen kiegyenlített díjkiosztás születhetett, vagyis nem volt megosztott és nem kiadott díj (e két dolog általában együtt jár). Csak érdekességkén jegyzem meg, hogy a legutóbbi kobe-i versenyen egészen extrém díj elosztás született (itt található), olyan amilyet még életemben nem láttam ilyen nagy versenyen – volt megosztott első díj, nem volt 2. díj, de volt 3 felé(!) osztott harmadik díj…! Hamarjában nem is tudom láttam-e már ilyen kiosztást kobe-ban vagy máshol.
Az szerintem mindenképp jobb ha egy díj-egy emberes felállás van, de én is látom, hogy elképesztően kiegyenlített egy-egy ilyen világverseny mezőnye és egészen hajmeresztő apróságok döntenek továbbjutásról, vagy tovább nem jutásról. A másik, hogy egyre alacsonyabb az átlagéletkor. Őszintén szólva fuvolásként fel nem foghatom, hogy 16-17 éves fiatalok hogyan tudnak eljutni a repertoárba odáig, hogy egy ilyen sokfordulós verseny anyagát kézbe tartsák. (Nyilván célirányosan tanulnak és szorgalmasak…).
Személy szerint úgy gondolom, hogy a Nielsen verseny három döntőse annyira kiegyenlített minőséget képviselt egymáshoz viszonyítva, hogy nem tudnék közöttük sorrendet felállítani. A két fiatal hölgy ugyan azt a – hogy is mondjam? – “teátrális” muzikalitást jelenítette meg a színpadon, de úgy éreztem Żołnacz kisasszony mindezt talán jobban képviselte és hangban is meg tudta jeleníteni, míg a francia Olech kisasszony – mint rangidős – nagyobb rutinnal játszott. A spanyol fiatalember tűnt nekem a koherensebbnek személyiségét és játékát illetően, és időnkénti mókamestersége ellenére ő tűnt a legtermészetesebbnek is. De mondom, mindez közvetítésen keresztül úgy, hogy nem láthattam minden fordulót és hangsúlyozom nüanszokról van szó!
Egyébként le a kalappal, mert a közvetítés kitűnő volt a hang- és képminőséget illetően is. A döntőben több kameraállás, mozgó kamara, közeli képek! Bizonyos tekintetben még többet nyújott mintha ott lettem volna. Eltűnődtem, vajh’ mikor lesz nálunk így közvetítve a Budapesti Nemzetközi Fuvolaverseny…?