Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni azokat az információkat, amiket Leonard Lopatin oldalán olvastam. Egészen pontosan a szögletes hangnyílású fuvoláról van szó. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez egy újabb örült ötlet, vagy trükk egy termék eladásához, az téved. A fuvola és kitalálója a Facebook-on is megtalálható, és aki megnézi a képeket joggal gondolhatja, hogy ez olyan dolog, amiért egy percet is kár elvesztegetni. Nagy szerencsém, hogy annak idején Elek Tihamér és Pap János (akusztika) voltak a tanáraim, mert rögtön láttam miről van szó: fuvolaakusztika szempontjából élet-halál kérdésről. Tehát nézzünk szét Mr.Lopatin oldalán, ahol ő maga mesél életéről és saját konstrukciójú fuvolájáról. Ezek az anyagok valójában cikkek, amelyek a Brit Fuvolás Magazinban jelentek meg.
A kis Leonard olyan gyerek volt, aki mindent szétszerelt ami otthon elromlott – például kenyérpirítót és rossz órákat – , így első saját fuvoláját is, amit 12 évesen kapott. A különbség most annyi volt, hogy a fuvolát össze is kellett rakni újra, ellentétben azokkal a dolgokkal amik korábban a kukában végezték. Ez sikerült is, és ez meghatározónak bizonyult a kis Leonard további sorsát illetően, hiszen minden 12 éves szét tud szerelni dolgokat, de egy fuvolát újra összeszerelni nem minden gyerek képes. Később ,amikor elromlott valami a fuvoláján maga szedte szét és javította meg. Kérdéseket tett fel a tanárainak és hangszerészeknek és hamarosan arról kezdett el gondolkodni, hogyan lehetne a fuvolát konstrukcióját még tökéletesebbé tenni. A főiskolán már volt egy külön füzete ahol a fuvolatervezéssel kapcsoltban felmerülő ötleteit gyűjtötte. Akkor még nem tudta mire lesz jó ez az egész, de nem hagyta abba. Azt gondolta – arról álmodozott – ,hogy egy napon olyan brilliáns ötlete támad amit majd valamelyik nagy cég gyorsan megvesz, megvalósít, és befut vele, és Leonard – mint feltaláló – szép summát kap az eladások után. (Ez kissé naív elképzelés volt…)
A Manhattan School of Music-ban Harold Benett volt a tanára, a Juilliard-on pedig Arthur Lora. Nem sokkal a Juilliard diploma előtt, 1976ban próbajátékra ment a Metropoliten Opera Zenekarába 3.fuvola/piccoló pozícióra és meg is nyerte. A füzetet ide is magával vitte. Egész pontosan 1976 május 26án, egy turné során jutott eszébe a négyszögletes hangnyílású fuvola ötlete. Ez az gondolat minőségileg és logikailag is teljesen más volt mint a korábbi elgondolások, és sokkal jelentősebbnek is tűnt. Mr.Lopatin ekkor már nem volt annyira naív, hogy azt gondolja ezt, a szokásostól nagyon eltérő ötletet majd egy jelentős cég valósítja meg. Érezte, hogy meg kell tanulnia a fuvolaépítést, és ehhez időre volt szüksége.
Leonard Lopatin nem sokkal az előtt találkozott a Brannen fivérekkel – Bickford és Bob – mielőtt elindították a nagyon sikeres Brannen Brother, Flutemakers Inc.-t , ő volt az egyik első vevőjük. A Metropoliten évad végén, a nyári szünetekben elkezdett dolgozni nálunk, a legelső műhelyükben, ez 1977-78ban volt. A hely nagyon kicsi volt, Bick-en és Bob-on kívül még négy másik alkalmazott dolgozott a zsúfolt helységben.
Mr.Lopatin a háttérben dolgozott, kisebb alkatrészeket készített, és még nem tudta biztosan otthagyja-e a Metropoliten Opera Zenekarát, de minden nehézség ellenére megízlelte a hangszerépítés szépségét. A nyár végére megérett az elhatározás, hogy otthagyja a zenekart, de Bick meggyőzte, töltsön el még egy utolsó évadot a Metropoliten-ben. Így is lett, de érdeklődése a fuvolaépítés iránt mit sem csökkent, ezért az 1978-79es évad évén elhagyta a zenekart. Bostonba – az amerikai fuvolaépítés “szent városába” – költözött, ahol a Brannen fivérek teljes munkaidős alkalmazottja lett. Mr.Lopatin úgy találta a fuvolaépítés sokkal összetettebb feladat, mint az korábban feltételezte, így csak 1988ra érezte magát késznek arra, hogy elkészítse a SquareOne fuvola prototípusát.
Adódik a kérdés milyen előnye van a négyszögletes hangnyílású fuvolának. Több válasz is lehetséges. A legegyszerűbb és leggyorsabb indoklás úgy hangzik, hogy SquareONE fuvola hangnyílásaihoz egyszerre érkezik a légoszlop levegője, tehát a légoszlopnak egyenes vége van, – ellentétben a szokásos, kerek hangnyílásokkal. A másik kifejtés szerint a hangnyílásnak azt az ideális esetet kell szimulálnia, mintha egy adott hangnál a csőnek vége lenne, és ezt az állapotot olyan pontosan kell megközelítenie amennyire csak lehetséges. A kerek hangnyílás erre sokkal kevésbé alkalmas. A szokásos fuvolán ez az ideális eset akkor áll elő ha a legmélyebb hangot szólaltatjuk meg (C-lábas fuvolán egyvonalas C-t, H-lábosan a H hangot). Amikor elkezdjük sorban kinyitni a nyílásokat a helyzet – akusztikailag – egyre csak bonyolódik… A SquareONE fuvola tehát egy lépéssel közelebb visz az “ideális fuvolához”, amelyen minden egyes hangnak tökéletes akusztikája van. A tökéletes akusztika azt jelentené, hogy minden egyes hangnak eltérő méretű a hangnyílás mérete, minden hangra más szájnyílás kell, amelynek következtében minden egyes hanghoz végül külön cső kellene. Természetesen ezek a változok egy szokásos fuvolán belül kompromisszum eredményei, de az egyenes végű légoszlop ténye nem valósul meg. Ezért mondhatjuk, hogy a SquareONE fuvola közelebb áll az ideális megoldáshoz. Egy további előny, hogy a hangnyílások jelentősen nagyobbak lehetnek, anélkül, hogy a fuvola szerkezeti szilárdsága csökkenne, noha kezdeteben Lopatin-nak nem sikerült teljesen megoldania ezt a problémát. Az első fuvola úgy készült, hogy a hangnyílásokat szokásos területen helyezkedtek el. A cél az volt, hogy a lehetséges variánsokat a minimumon tartsa, ezáltal könnyebben lehetett megítélni az új konstrukció erényeit. Az eredmény annyira biztató volt, hogy a következő hangszeren kissé megnövelte a jobb kéz és a lábrész hangnyílásának méretét. A változtatás olyan kicsi volt, hogy az első fuvola kéményeit tudta újra felhasználni, ez még is olyan jelentős javulást okozott. Tehát eldöntötte, olyan messzire meg egy a hangnyílás növelésében amennyire csak lehet. Ma már olyan fuvolákat készít, ahol a jobb kéz hangnyílásainak átmérője 18.3% nagyobb, mint normál (kerek) megfelelője, és a lábrésznél ez az érték 27.5%. A bal kéz hangjainál megmarad a szokásos, kisebb nyílásoknál, mert ez jobb a magas hangok könnyebb indítását. A jobb kéz hangjai, és a mély hangok viszont jelentősen megerősödtek, ellensúlyozva azt az ismert tendenciát, hogy egyébként fokozatosan gyengülnek.
Ez együtt jár azzal az alapvetéssel, amely Theobald Böhm munkásságának egyik sarokpontja: “A nyílások legyenek minél nagyobbak, hiszen a cső tényleges rövidülése a nyílás méret és a a furat ármérőjének hányadosa“.
Van még egy jótékony mellékhatása a nyílások megnövelésének. A nagyobb nyílások miatt egy kicsit hosszabb lesz a légoszlop a mély hangoknál és ez gazdagabbá teszi a hangszínt. Ahogy ezt Böhm mondja: “…az erő, csak úgy, mint az alaphangok tiszta minősége arányos a rezgésben tartott levegő mennyiségével“.
Mind a fent leírtak csupán szépen hangzó elméletek, ha valójában nem okoznak változást a fuvolahangban. De nagyon is van különbség, különösen a hang tisztaságában, vagyis abban, hogy a fuvolahanghoz társuló járulékos zajok, mint a sistergés és a sziszegés relatíve kevesebb lesz. De könnyebb lesz a “tisztán tartani” a hangot azokban az extrém helyzetekben amik a dinamikai szélsőségeket, és a hangindítást érintik. A hangindítás tehát kevesebbet késik, még akkor is a szokásosnál jóval erősebb a megcélzott intenzitás. Lopatin úgy találta ,hogy a legató is javult nem csak a szomszédos hangok esetében hanem a regiszterek között is. A váltások sokkal gyorsabbak és simábbak. Mindezek a tények annak tulajdoníthatóak, hogy a SquareONE fuvola egyetlen légoszlopból dolgozik, és nem különféle hosszúságú légoszlopokból, mint a hagyományos fuvola. Leonard Lopatin még jelentős megfigyelést leír a hangszerrel kapcsoltban. Amikor saját konstrukciójú fuvoláját használja együttesekben sokkal jobban hallja saját magát, illetve nem kell erőltetni a hangot, hogy hallja magát, nincs szüksége arra, hogy éles, vagy túl éles hangot képezzen. Mint írja, erre ő sem talált magyarázatot, de a jelenség meglehetősen egyértelmű. Könnyebb a más hangszerekkel való tiszta intonáció is.
(Leonard Lopatin cd-je – klikk a képre).
A cikk vége felé had idézzem Leonard Lopatin-t: “Több mint 25 évi hangszerépítés után, még is fuvolásnak vallom magam, és ma sem adtam fel a professzionális fuvolázást. Amikor 1989 befejeztem első szögletes nyílású fuvolámat, az lett a személyes hangszerem. Rendszeresen és kisegítőként is játszom a Boston Symphony-ban és a Boston Pops Orchestra-ban is. A Metropoliten Opera nyári turnéira is mindig meghívást kapok, ha szükségük van rám. Jelenlegi állásom az Asheville Symphony Orchestra-ban van, ahol a SquareOne fuvolán játszom.
Nem játszanék ezen a hangszeren ha nem hinnék benne, hogy ez a jelenleg legjobb, ami elérhető számomra. A SquareONE fuvola nem egy marketing trükk, az alapgondolata, amelyet érdemesnek találtam megvalósítani soha sem okozott csalódást. Az emberek reakciója ezzel a koncepcióval kapcsoltban néha meglehetősen kiábrándító, de maga a fuvola soha sem. Mostanában terveztem egy altfuvolát, és a sokkal jobbnak találom ,mint bármilyen más hangszert amit valaha kipróbáltam. Szeretném teljessé tenni ezt a a fuvolacsaládod egy piccoló-val és egy basszusfuvolával is. Nem mintha ezt tartanám a legjobb marketing stratégiának, hanem mert szeretnék ezeken is játszani. Mindig is ez volt a szándékom, hogy fuvolákat és fuvolafejeket készítsek, és tegyem ezt csupán szeretetből adjak valamit újat”.
További cikkek ezen a blogon Mr.Lopatin SquareONE fuvolájával kapcsoltban (hangminták is!):
http://www.czeloth.com/blog/?p=241
http://www.czeloth.com/blog/?p=557