Bravissimo
Csalafinta dolog a halláspszihológia – ezt már néhányszor megtapasztaltam úgy, ahogy pár napja az autómban ülve, zenét hallgatva. Ahogy bekapcsoltam a rádiót az a-moll Partita második tétele ment műsoron és természetesen azonnal elkezdtem találgatni ki játszhatja. Ilyenkor a megformálás és a hangszín a fő nyomravezető, illetve az ha a konkrét felvételt már ismerem. Itt ez nem müködött, mert hallhatóan koncertfelvételről volt szó. Sok esetben eredményesen szoktam találgatni, de ez a felvétel kifogott rajtam. A hang alapján arra jutottam, hogy szinte biztos, hogy férfiről van szó, de a megformálás már keményebb dió volt. Voltak benne megszokott, de egyedi megoldások is, olyanok amelyek más fuvolakultúra hatását mutatták. Ki kellett zárnom a mai és régebbi nemzetközi un. nagy neveket is. A darab végére mindössze annyit tudtam összerakni, hogy a fuvolás férfi és, ha egyáltalán hazai (mert általam ismeretlen külföldi is lehetett volna) annyira fiatal, hogy nem ismerem, vagy olyan hazai fuvolás, aki külföldön tanult. El nem tudtam képzelni ki lehet, már csak azért is mert a nagyon profi előadás ban egy-egy apró bizonytalanság is feltűnt, ami arra utalt, hogy a fuvolás még is csak diákéveit töltheti.
Nos, a lekonferálásnál derült ki, hogy semmi esélyem sem volt: a fuvolás nem volt más, mint Bodoky Gergely, de 1994-ben!!! Annyiból tehát igazam lett, hogy férfi és külföld, mert Gergő ekkor már – azthiszem – müncheni tanulóéveit töltötte Paul Meisen osztályában, de az egyedi megoldások saját egyéniségét tükrözték. Mindenképp kiváló koncertfelvétel egy fiatalembertől, hallgassuk amíg elérhető!
Johann Sebastian Bach: a-moll partita BWV. 1013. (Bodoky Gergely – fuvola, Óbudai Társaskör, 1994. március 5.),