A Solti György Zeneiskolában került sor Vass Ágnes – többek között Philippe Racine tanítványa volt – berni professzorasszisztens, valamint zenekari fuvolás fuvolakurzusára február 24én. A kuriózumnak számító kezdeményezés keretében zeneiskolások kaptak tanácsokat egy olyan fuvolástól, aki gyakorlatilag külföldi környezetben szocializálódott, mindezt nyelvi akadályok nélkül. A passzívan résztvevő tanárok továbbképzési pontokat is kaphattak a részvételért – ennek ellenére, sajnos viszonylag kevés érdeklődött vonzott ez a ritkaságszáma menő esemény.
A résztvevők között többen is felvételire illetve versenyre készültek, egy-egy etűd és előadási darab bemutatása után segítséget tanácsokat kaptak 20 percben. A munka során nem elsősorban a darabok megformálásának mikéntje került előtérbe, hanem fuvolázás általános technikájának csiszolására helyeződött a hangsúly. Elhangzott egy érdekes kifejezés, a túltámasz, amely éppen olyan hiba, mint a támasztás hiánya, és nem ritkán jellemzője a hazai fuvolázásnak. Ugyan így megfogalmazódtak azok a főbb sajátosságok amelyek megfigyelhetőek itthon zeneiskolai és magasabb szinten is, például a túl kifordított hangszer és a túlságosan felemelt fej. Egészében véve a kurzus határozott üzenete volt, hogy a fuvolázás alapvetően egy könnyed, erőlködés és erőltetéstől mentes mechnizmus – vagy legalábbis annak kellene lennie – és ezt keressük minden technikai elem tekintetében. Érdekes volt az is ahogy a tanárnő felépítette egy-egy rossz szokás átalakításának elindítását.
Vass Ágnes a berni főiskolán természetesen nem zeneiskolásokkal foglalkozik, – elsősorban technikát és hangképzést tanít – még is könnyen talált közös hangot a kurzus tanulóival. Az áttanított nap után még egy rövid hangversenyt is adott, amely tökéletesen tükrözte azokat az alapgondolatokat, amelyeket a kurzus folyamán képviselt.