the FluteBlog

Ahogy ígértem a korábbi posztban egy utolsó, nyár végi nekilendüléssel feltárom az egyik legérdekesebb 19. századi mozzanatot fuvolázásunk történetében, nevezetesen Giulio Briccialdi látogatását – jobban mondva látogatásait. Amennyire látom a művész életének ezen epizódja nemzetközi szinten még feldolgozatlan ebben a pillanatban.

Az 1840-es évek első felében, a forradalomhoz közeledve már intenzív zenei élet volt Pest-Budán, amelyből a fuvolások is kivették a részüket, beleértve a külföldi kiválóságokat. Dopplerék és Erkel már a Nemzeti Színház életének részesei voltak, és ha Briccialdi nem is tudta nekünk elhozni a Böhm-fuvolát látogatása a nehézségek ellenére – sőt néha a kitapintható feszültségek dacára – is emlékezetes maradt a művésznek és közönségének, de a szakmának is.

Most, így nyár végén a blog pihenőre vonul és a következő időszakban csak havi egy (maximum két) posztot tudok előkészíteni – de lehet még annyit sem. De persze ez nem jelenti azt, hogy a színfalak mögött nem folyik a munka…

Czeloth – Giulio Briccialdi Magyarországon és Erdélyben 1.0.pdf

Bár nem sikerült direkt bizonyítékot találni arra, hogy az elefántcsont fuvola, ami ma a Nemzeti Múzeum tulajdonában van Cörver Jánosnál (1715–1773), a piarista rendi tartományfőnöknél is megfordult, de arra gondoltam – korábbi posztomhoz csatlakozva – kicsit körüljárom e hangszer történetét, amelyet több 19. századi magyar forrás Frigyes király fuvolájának nevez. Hadtörténeti adatokon kívül még Balogh Vera és Csalog Benedek segítségére támaszkodtam.

A Frigyes-féle fuvola ma csakis digitális úton hozzáférhető a Nemzeti Múzeum gyűjteményében, itt tekinthető meg.

Emlékeztetőül: a forrás azt nem állítja, hogy ez a fuvola Cörveré lett volna – viszont azt állítja, hogy van egy Frigyes-féle fuvola Vácon és, hogy Cörver együtt játszott Frigyessel. Ezek külön közlések a szövegben, de mindkettő igaz is lehet. (A fuvola esetében látni fogjuk, hogy elég könnyű igazolni a múltszázadi sajtóközlést). Így szól a szöveg:

“…[Cörver János] Nagy műveltségű férfiú volt; a magyar, német, olasz, francia, latin és görög nyelvet teljesen bírta. Rómában és Nápolyban olasz nyelvű előadásokat tartott, francia könyvet írt s öt nyelven levelezett. Mikor Rómából távozott, így írtak róla Magyarországba: „Csillagot küldünk nektek”. Hosszabb ideig tartózkodván Párisban, többször megfordult XV. Lajos udvarában. Berlinben Frigyes király barátságát nyerte meg, s művészi módon tudván fuvolázni, Frigyes királlyal versenyt fuvolázott. (A váczi házban most is mutogatják Frigyes király fuvoláját.) Visszatérvén hazájába, egy ideig Bécsben tartózkodott, mint a rendnek prókurátora. (…)”

[Forrás: Tudósítvány a Kegyes-Tanítórendiek Budapesti főgimnázumáról, Budapest, 1894-95 tanévben ~ A budapesti piarista kollégium története].

A elefántcsont fuvola – amelynek történetét eddig csak néhányan ismerték – elméletileg akkor került Magyarországra amikor Hadik András (1710-1790) 1757 októberében, a Hétéves háborúban megsarcolta Berlint. Az egyetemes hadtörténet által is számon tartott, rendkívül merész akcióval részletesen foglalkoztak a kutató is, de sajnos eddig nem találtam utalást zsákmányolt fuvolára, viszont teljesen logikusnak tűnik, ha a rajtaütés pontos menetét ismerjük. Nézzük!

Hadik András

Tudjuk, hogy a fuvolázó uralkodó – II. (Nagy) Frigyes porosz király (1712-1786) – nem jött zavarba egy kis katonásditól, így a franciákkal hadakozó csapatait ő maga irányította – mialatt Berlint lényegében őrizetlenül hagyta. (Azért volt a városban egy 5000 fős helyőrség…) Lotharingiai Károlynak, a császári sereg fővezérének támadt az az ötlete, hogy esetleg Frigyest még is csak meg kéne tréfálni, és ekkor bízta meg Hadikot, hogy meglepetés szerűen támadja meg a mélyen az ellenséges területen belül lévő Berlint. A katonailag rendkívül felkészült Frigyes sem gondolta, hogy bárki is vállalkozik egy ilyen hosszú és veszélyes útra, ám Hadik András (1710-1790), aki katonacsalád sarja volt és egész aktív életét háborúba töltötte örömmel vállalta a megtisztelő feladatot.

A példátlanul merész, ma már huszárcsínynek tűnő vállalkozást Hadik rendkívül precízen, minden részletre ügyelve tervezte meg igen rövid idő alatt, a támadás végső szakaszának tervét csak ő ismerte, soha nem írta le. Október 10-én indult útnak huszárcsapatával és rendkívül szigorú fegyelmet követelt, mivel a vállalkozás maximális terhelést kívánt meg a katonáktól és lovaiktól is. A gyalogságot lovakon szállította – tehát két ember ült egy lovon -  többnyire éjjel haladtak és naponta 70-80 km-t kellett megtenniük. A katonáknak tilos volt bármilyen erőszakos cselekvés az egyébként ellenséges lakossággal szemben, az élelemet pénzért kellett megvásárolni, nem ihattak alkoholt és folyamatosan harcra készen kellett lenniük éjjel és nappal. Utánpótlási vonalai nem voltak, minden ellátmányt útközben szerzett be.

Miután ellenállás nélkül kipakolt egy hadianyag raktárat, egy vasművet és egy porosz méntelepet Hadik október 15-én ért Berlin közelébe, egész pontosan a  Königs-Wusterhausen-be, a királyi kastélyhoz, ahol Frigyes gyermekkorát töltötte. Mivel október 15-e Teréz névnap feltehetően innen származik az anekdota (?), hogy a kastélyból Hadik 12 pár (vagy 24 pár) női kesztyűt zsákmányolt Mária-Terézia részére.  Más kutatók úgy vélik a kesztyűket tisztjei feleségeinek szánta figyelmességnek. Magával vitte még Frigyes kisgyermekkori csizmáját, ez  sokáig (még a 20. század első felében is) a  Hadik család tulajdonában volt. És ekkor vehette magához a fuvolát is. Joggal feltételezhető, hogy ennek a cselekedetének is logikus oka kellett legyen legalább annyiban, hogy valamelyik barátját  meglepje vele. Egy fuvola nem feltétlenül érdekes tárgy, zsákmány egy huszárgenerálisnak, hacsak ő maga, vagy valamelyik barátja nem tud rajta játszani. (Hadik András a jezsuiták iskolájában kapott mindenre kiterjedő képzést). Természetesen az is elképzelhető, hogy a fuvola zsákmányolásával Frigyes maximális felbosszantása volt a cél.

Hadik András csapatai másnap délben értek Berlin falaihoz és horribilis sarcot követeltek a várostól. A városi tanács – felmentésben reménykedve – húzta az időd, Hadik azonban nem adott ilyesmire esély, belövette a Sziléziai-kaput és egy rohammal bevette a várost. Bár a védők túlerőben voltak – mert a huszárok az 5000 fős csapatuk jelentős részét útközben védelemként hátra hagyták -  de rövid harc után feladták a küzdelmet. Hadik itt sem engedte meg az akkori időkben szokásos szabad fosztogatást katonáinak, csak a sarcra koncentrált. (Érdekes a fuvola szempontjából is, hogy a jogtalanul eltulajdonított tárgyakat később megkerestette és visszaküldte Berlinbe).

Hadikék 18-án elhagyták Berlint és 21-én már biztonságos területen találkoztak Újházy ezredessel, aki – elterelésként – hasonló elbánásban részesítette Potsdam-ot . Hadik a sarc nagy részét katonái között osztotta szét. A bravúros vállalkozás maximális megszégyenülést hozott az egyik félnek, míg  maximális sikert a másiknak, és Hadik András megkapta a Mária Terézia-rend Nagykeresztjét. A történelem folyamán Berlint Hadik huszárjain kívül csak a Vörös Hadsereg tudta bevenni.

A  Párizsban készült fuvola története elvileg a mai napig követhető – ebben Balogh Vera volt a segítségemre. Dr. Radnóti Klára, a Nemzeti Múzeum főmunkatársa, szakmuzeológus írta meg a fuvola Magyarországra kerülését és további útját: Hadik a fuvolát egy barátjának, Jósika József huszárezredesnek adta (aki a berlini kalandban nem vett részt). Ő aztán ezt testvérének, a Kegyesrendi Pater Jósikának adta – innentől a fuvola végig a piartistáknál volt -, és az ő halála után pedig Orosz Zsigmond tartományfőnök vette magához, aki -  miután lehúzta róla a díszítő aranygyűrűket és vélhetően az aranybillentyűt is -  Blahó Ignác atyának adta. Ő 1784-ben a már két repedéssel meghibásodott fuvolát Szenczy Elek atyára bízta, akinek egyébként volt egy másik fuvolája is.

Ezután a fuvola végig a piaristák múzeumaiban maradt, 1818-tól Vácon, majd a 20. század elejétől Budapesten volt elhelyezve. Itt a  legutóbbi időkben Bali János fedezte fel a hangszert, majd ennek nyomán Csalog Benedek vizsgálhatta meg, később Barthold Kuijken is megnézhette. Ahogy Csalog Benedektől megtudtam a fuvolát egy Cornet nevű, nem túl jegyzett párizsi készítő építette, akit a Lot és Hotteterre családok családfájának oldalágán lehet megtalálni. Louis Lot-nak voltak már a 18. sz. első felében is fuvolakészítő felmenői. Ezt követően került a fuvola Nemzeti Múzeum állományában, de ma sincs kiállítva, csak digitálisan érhető el egy eléggé eldugott linken.

Az útvonal (Markó)

További források:
- https://ntf.hu/index.php/2017/08/11/a-csaszarno-kesztyui-es-a-hazacsabitott-szekelyek-hadik-andras-haboruban-es-bekeben/
- Hadtörténelmi Közlemények 1941. évfolyam (42. kötet. Budapest, 1941) Markó Árpád: Hadik András altábornagy berlini vállalkozása (Arcanum)

A magyar fuvolázás múltjának kutatása szempontjából az egyik legfontosabb kérdés, hogy volt e a 19. században írásos fuvolametodikánk. Máig Burose Adolf Neue Grosse Flötenschule-ját tekintjük az első magyar metodikának, de, egyrészt ez már 20. századi darab (még akkor is, ha a 19.század gyakorlatában gyökerezik), másrészt sok tekintetben – nemzetközi viszonylatban is – egyedülálló munka. Ezt megelőzően nem tudjuk milyen írásos anyagot használtak a Hangászegylet, a Zenede, majd a Zeneakadémia fuvolatanárai, bár több közvetett nyoma is van annak, hogy voltak használatban ilyen művek.

1819 – Kolozsvár

Időrendben az 1800-as évek elejéről indulva érdemes egy pillantást vetni Erdélyre, ahol Kolozsváron már 1819-től kezdődően működött “muzsikai intézet” , majd konzervatórium is, fuvolaoktatással együtt. Az intézet a párizsi Conservatoire metodikáit vette alapul és ezeket a kiadványokat be is rendelete, mint alapvető tananyagot. Így lett az intézmény irányadó fuvolaanyaga Johann Georg Wunderlich (1755–1819) Méthode du Flute du Conservatoire című munkája. A művet (Méthode de Flûte du Conservatoire par M.M. Hugot et Wunderlich / Membres du Conservatoire) valójában a korábbi tanár, Antoin Hugot (1761-1803) alapozta meg, de halála miatt a kidolgozás Wunderlich-re maradt. (Érdekes, hogy kicsit hasonló az eset majdnem 100 évvel később Taffanel és Gaubert esetében…) Az egyébként német születésű fuvolaművész Jean-Louis Tulou, Benoit Tranquille Berbiguier tanára volt.

Talán nem alaptan a feltételezés, hogy az ifjú Terschak Adolf Nagyszebenben ezt a metodikát esetleg tanulhatta. De ez biztos, hogy a fuvolaművész 1882-es áprilisi kolozsvári koncertjén közreműködő zongoraművésznő, Hunwald Antónia a konzervatórium növendéke volt. Ezen a hangversenyen Terschak zongorista partnere Serly Lajos volt – Serly Tibor édesapja – és lánya, a mezzoszoprán Terschak Adolfine is közreműködött. (Lásd: Cikkek, írások – A 19. századi magyar fuvolázás újabb adatai )

1893 – Trencsén

Érdekes adat még a trencséni Katolikus Gimnázium törzsanyaga, ahol fuvolából bizonyos Weimershaus E. fuvolaiskolája volt használatban. Három napig gondolkodtam, hogy honnan ismerős ez a név, mert úgy rémlett, hogy már valahol, valahogy találkoztam vele. Még az is beugrott, hogy az E betű Emilt jelent. És végül rájöttem, hogy Julia Lutz dolgozatában, a Querflötenunterricht im 19. Jahrhundert-ban láttam. Így persze semmi érdekes nincs benne, hiszen egy iskola a sok 19. századi közül, de ha azt mondom, hogy Emil Theodor Weimershaus közvetlen Theobald Böhm tanítvány úgy már érdekes a dolog. Kétkötetes munkájának pontos címe Flöten-Schule mit vielen Uebungs- und Unterhaltungsstücken. Theoretisch-praktische Flötenschule nebst 3 Grifftabellen. A mű 1885 tájáról való és nem a Böhm rendszert tárgyalja, hanem a 9, 10 billentyűs egyszerű rendszert, így vélhetően több fuvolatípusra is kompatibilis volt.

Az aláírásban szereplő Paulik József 1884-től volt az iskola világi tanára, úgy tűnik oktatta a görög és latin nyelv mellett a zenei tárgyakat, illetve vezette az intézet zeneszertárát és együttesét is. Természetesen fuvolásokat is tanított.

Zene. Hangok s hangjegyek ismerése,, a hangszer kezelése, különféle dur- és moll-hangnembe irt gyakorlatok játszása az iskola alapján. Schröder H. Hegedűiskola. Werner J. Gordonkaiskola. Weimershaus E. Fuvolaiskola. Hetenként 3 óra kezdőknek s 3 óra haladóknak, azonkívül haladóknak heti 1 karpróba. Paulik József

[Katolikus gimnázium, Trencsén, 1893]

1894 – Budapest

Késmárky Árpád, a Magyar Királyi Ferencz József Intézet tanára volt, több metodikát is közreadott, így cimbalom és hegedű iskolája nem ismeretlen. A fuvolára készült pedagógiai célú művéről mindössze annyit lehet tudni e pillanatban, mint amit itt olvashatunk: bemutatja a hangszert, tanítja a kottaolvasást, a fogásokat, a skálákat és a különféle meneteket. Érdekes a másik tananyag is, a fuvolára írt magyar népdal-átiratok – jó lenne erről is többet tudni. Az alább említett Brunner kiadvánnyal kapcsolatban ugyan ez a helyzet.

FUVOLA Tanár: Késmárky Árpád, a magyar zeneiskola tanára. Tankönyv: Késmárky Árpád fuvolaiskolája. Tananyag az iskola szerint: A fuvola mint hangszer, a hangjegyek, az alapfogások, különféle ütemnemek, hanglépcsők. Gyakorlatul: Brunner «Száz könnyű darab fuvolára zongorakisérettel és magyar népdal-átiratok Késmárky Árpádtól.

[Magyar Királyi Ferencz József Intézet, Budapest, 1894]

1896 – Budapest

Az 1896-ban találkozhatunk először azzal a hirdetéssel, amely egy új fuvolaiskolát ajánl, elsősorban önálló, tanár nélküli képzésre amatőröknek. A szerző Weinbaum Christian, akiről annyit tudni, hogy a Vígszínház elsőfuvolása volt, és tanított – több más neves zenész mellett – egy magán konzervatóriumban, amely az Erzsébet-körúton, a Király utca és a Dob utca között volt, inkább a Bod utcához közel. Sajnos nem tudni kinek a tanítványa volt, és Fuvolaiskolája tartalma ezidáig ismeretlen.

Hírdetés
„Fuvolaiskola“. Irta Weinbaum Christian.

[Borsszem Jankó, 1896 (29. évfolyam, 1-52. (1465-1516.) szám]

A Weinbaum-féle fuvolaiskoláról itt olvashatunk egy bővebb méltatást, és a szövegből az is kiderül, hogy a mű a “legújabb” – tehát nem az első – magyar fuvolaiskola:

Zenekedvelőknek újdonság. A fuvola tudvalevőleg egyike a legkedveltebb s legszebb hangszereknek. E hangszeren most megtanulhat játszani még az is, kinek még sohasem volt fuvola a kezében, a Weinbaum Christián-féle legújabb magyar fuvolaiskola segítségével, mely érdekes iskola könnyű modorával önoktatásra kiválóan alkalmas s máris nagy közkedveltségnek örvend. Ara netto 2 frt, 2 frt 15 kr. beküldése ellenében bérmentve küldetik. Kapható a kiadóknál: Sternberg Ármin és Testvére hangszergyár.

[Ország-Világ, 1898 (19. évfolyam, 27-52. szám)1898-07-10 / 28. szám]

Weinbaum Christian játszott szólistaként is, de csak kevés adat áll rendelkezésre róla. Az egyik egy jótékonysági koncert (itt alább található, sajnos nem tudni mit játszott), a másik egy kávéház megnyitó Kiskunfélegyházán, ahol 1898. július 10-én egyedüli előadóművészként szórakoztatta Rosenthal Sámuel vendéglátóhelyének látogatóit.

A „Könyves Kálmán“ magyar irodalmi és könyvkereskedési részvénytársaság tisztikara saját nyugdíjintézete javára f. hó 16-án hangverseny és szinielőadással egybekötött pikniket rendez. Közreműködnek : Tamav Alajos zongoraművész, Mambrini Gyula hegedűművész, Weinbaum Christian fuvolaművész, a vigszinház zenekarának tagja, Vágó Béla és Fejér Dezső urak, — Radó Károlyné úrnő, Beuer Hilda és Lucs Laura kisasszonyok.

[Pesti Hírlap, 1897. január (19. évfolyam, 1-31. szám)1897-01-15 / 15. szám]

Az alábbi hirdetés több alkalommal is megjelent – innen ismerjük a magán konzervatórium tanárainak névsorát.

SOMOGYI MÓR MAGÁN ZENE-CONSERVATORIUM

Negyedik évfolyam. Negyedik évfolyam.
SOMOGYI MÓR
tanár, zongoraművész igazgatósága alatt álló, a nmlt. vallás- és közokt. m. kir. ministerium által engedélyezett
Magán-zene Conservatorium.
Erzsébet-körut 44. szám, 1. emelet.
ZENE
(dalének, operette, opera, oratorium). Tanár: Somogyi B.Carola,
a würzburgi opera v.első drámai primadonnája.
GORDONKA
Tanár : Schultz Gyula, a m. kir. operaház tagja.
SZAVALÁS
drámai előadás és monológok betanítása.
Tanár : Zilahi Gyula, a nemzeti szinház tagja.
ZONGORA
Somogyi Mór tanár, zongora
FUVOLA
Weinbaum Christian,
a Vígszinház első fuvola-müvésze.

Weinbaum Christian néhány kottát is kiadott, amelyek magyar nóták/dalok fuvolára írt átdolgozásait tartalmazzák.

Weinbaum Christian – Magyar nóták hegedűre vagy fuvolára.
1. Repülj fecském ablakára. 2. Cserebogár, sárga cserebogár. 3. Egy rózsafán megszámláltam száz rózsát 1 k.
Weinbaum Christián – 101 legszebb magyar dal hegedű vagy fuvolára. Tartalmát lásd, mint a legszebb magyar nóták I. évfolyama. Ára 3 k. netto.

A művész a 19-20. század fordulóján a VII. kerület Nyár utca 18 alatt lakott.