Csalog Benedek előadását hallhatjuk négy részben a francia inegal játékról, amelyre 2017 novemberében került sor a Moszkvai Állami Konzervatóriumban. Az anyag vélhetően ugyan az, amelyet az előadó nálunk is feldolgozott és hírdetett a A 18. század fuvolazenéje: Csalog Benedek rendszeres kurzusai című Facebook csoportban.
Az itt következő kb. 1 óra 45 percnyi előadás egyben hangzott el, de itt két 30 perces, egy 15 és 20 perces részből áll – ez nagyon jó, mert így könnyebb beosztani, ráadásul négytételes, barokk szonátára emlékeztet… A cirill betűs címek ne riasszanak el senkit, mert Csalog Benedek angol nyelven beszél, tehát nem csak stiláris ismereteink zsinórmértéke lehet az előadás, hanem angol tudásunk próbaköve is – tréfán kívül: nagyon ajánlom….
Összeszedtem néhány műsort a Bartók Rádió hangtárából az elmúlt hetekből – természetesen fuvolás vonatkozásúak – amelyeket lehet, hogy sokan elvétettek a nagy meleg miatt, viszont érdekesek. A sorrendet az határozta meg, hogy melyik műsor tűnik majd el legkorábban a hangtárból, tehát melyik volt a legrégebben. Az első és az utolsó adás az Ars Nova című műsor részlete, a kezdőpontokat igyekeztem pontosan beállítani. Jó hallgatást kívánok – amíg lehet!
Emanuel Pahud szólóműveket játszik
Az első anyagban Emanuel Pahud új szólólemezéről hallunk részleteket, többek között elhangzik Nielsen egyperces is, amelyet eddig nem ismertem:
1. Toru Takemitsu: Air (1995),
2. Carl Nielsen: The Children Are Playing (1920-21),
3. Matthias Pintscher: Beyond (a system of passing) (2013)
Az aranyfuvola-kultusz és őrület a nyolcvanas évek közepén bontakozott ki amikor a kedvező világpiaci helyzet és a fuvolafejlődés pályaívének egybeesése miatt a nagyobb cégek sorozatban kezdték el gyártani a különféle magas karátszámú hangszereket.
Ez a hullám annyira erősnek bizonyult, hogy még az akkori Magyarországra is begyűrűzött és itt is megjelentek az aranyhangszerek – nálunk Kovács Lóránt, Drahos Béla, Pröhle Henrik, Horgas Eszter és később Bálint János nevével (megpróbáltam időrendi sorrendet írni…) társíthatta a közönség azt a jelenséget. Sőt még az olyan öreg rókák is elcsábultak és beszereztek egy ilyen hangszert, mint Auréle Nicolet.
Természetesen az aranyfuvola terjedésének nagy lendületet adott Sir James Galway – akiknek ezek a “high-end” hangszerek személyiségének részévé és védjegyévé is váltak. A későbbi évtizedekben pedig felnőtt egy olyan fuvolás generáció is, akik már magasabb tanulmányaikhoz mindenképpen aranyhangszert használtak és a hangszertechnikát illetően ezekhez a fuvolákon “szocializálódtak”. Egyértelmű különbség érzékelhető amikor valaki már viszonylag korán “rááll” az aranyhangszerre és nem “csak úgy” vesz egyet magának később, “felnőtt korában”.
Az arany árának alakulása 1970. óta.
(forrás: https://www.goldato.com/hu/aranylexikon)
A világ azonban nem állt meg és mára az arany ára a sokszorosára emelkedett. Ázsiában még ma is 5, 10 perc kipróbálás után veszik meg a fiatalok a drága modelleket, de a gyártók lázasan keresnek olyan eljárásokat, amelyekkel optimalizálhatják az aranyfuvolák ár-érték arányát – hiszen ilyen gazdasági környezetben az aranyfuvola csaknem megfizethetetlenné válik.
De mennyi is az annyi – vagyis a konkrét aranytartalom – amikor aranyfuvolát veszünk? Hogy pontos képet kapjunk az ezzel kapcsolatos eljárásokról – még mielőtt a bankszámlánkat kiürítenénk – látogassunk el ismét a Powell Inc. egyik, fuvolaépítéssel foglalkozó blogjára. A téma annál is inkább aktuálisnak és érdekesnek ígérkezik, mert az idei Budapest Flute Academyegyik kiállítója a Powell cég volt, így a hazai fuvolások találkozhattak már az Aurumite® modellel. A fenti cím – az eredeti cikk címe is – tehát önmagáért beszél, vágjunk is bele, de előtte érdemes az alábbi háromszög-ábrát szemügyre venni, igen szemléletesen kiderül belőle, hogy miért van az, hogy az aranyfuvola néha sárga, vörös, sőt olykor felér színű.
Az arany ötvözetei és azok színei
(forrás: https://www.goldato.com/hu/aranylexikon)
Az utóbbi években a nemesfémek ára az egekbe szökött. Ebben a környezetben könnyen elhihetjük, hogy a fuvolában több az arany, mint amennyit valójában tartalmaz. Itt következik néhány tip amely talán megkönnyíti az aranyfuvolák értékelését:
“Solid Gold” – általában azt jelenti, hogy a fuvola valamilyen karát számú aranyból készült 10 és 24 karát között. Egy tétel, ami 24k-os 100% aranyból van – míg egy 14k-os 58.4% aranyat tartalmaz. A legtöbb 14k-os arany ötvözet, amely nemesfémeket (mint ezüst és palládium) is tartalmaz, vagy nem-nemesfémeket, mint réz és nikkel. Az ötvözetek fémtartalma gyártónként változik.
“Low Karat Alloys” - mivel az arany ára egyre magasabb az alacsony karátszámú ötvözetek egyre elterjedtebbek, ezek kevesebb mint 10k aranyat tartalmaznak. A Tiffany 175. évfordulójára létrehoztak egy alacsony karátszámú rózsa-aranyat “Rubedo” védjeggyel. Ezt a tendenciát követik a gyártók is, hogy a fuvolásoknak elfogadható áron kínáljanak fuvolákat.
Tiffany – Rubedo Collection
“Gold Filled” – lényegében egy rétegelt termékről van szó, ahol a külső réteg az arany és a belső réteg
egy kevésbé drága fém, mint az ezüst vagy a réz. Amerikában az FTC (Federal Trade Comission) szabványa határozza meg hogyan kell ezeket a termékeket felcímkézni. Például ha a termék 14k-os és “Gold Filled” akkor a termék teljes súlyának 5%-a (1/20ad része) 14k-os aranyból kell legyen; jele: “1/20 14k GF”.
“Gold Clad” - ez a “Gold Filled” variánsa. Ellentétben a “Gold Clad” hangszerekkel, a Powell cég szabadalmaztatott egy Aurumite® nevű anyagot, amely egy viszonylag vastag arany réteget tartalmaz és lehet akár kívül vagy belül a csőben. Például, a Powell 14k-os Aurumite® fuvoláján a belső aranyréteg adj a cső súlyának 22%át, amely 58.4% arany. Így a 22% 58.4%a végül 13% aranyat eredményez, amely sokkal több mint amennyit egy “Gold Filled” termékben általában találhatunk.
9k Aurumite® modell – az aranyréteg kívül van
“Gold Plated” – olyan hangszerek ahol egy mikroszkópikus vékonyságú arany réteget visznek fel elektrolízissel vagy kémiai úton egy kevésbé értékes fémből készült al-rétegre, amely ezüst vagy nikkel-ezüst. A réteg vastagsága mikronban értendő [az eredeti szövegben "microinches or microns" szerepel]. 1 mikro-inch (0.000001”) egyenlő 0.0254 mikron, és az arany karátszáma, amely a réteget alkotja különféle lehet. Az FTC szabványa szerint az aranyozásnak legalább 2.5 mikronnak kell lennie, amely 0.0001 mm. Összehasonlítás képpen az aranyréteg az Aurumite® fuvolán általában 0.003, amely azt jelenti, hogy durván harmincszor több aranyat tartalmaz, mint egy aranyozott fuvola.
14k Aurumite® modell – az aranyréteg belül van
Az aranytartalom összehasonlítása 14k esetében: 14k Metal Gold Index
Ha arany fuvolát szeretnénk a sűrűséggel összefüggő akusztikai tulajdonságai miatt, azok a hangszerek jöhetnek szóba, amelyeknek magasabb az aranytartalma. Ezt a “Solid Gold”-ban találjuk meg, ezt követi az Aurumite 14k-os modell. Általánosan elfogadott tény, hogy a fémnek van a legjelentősebb hatása a hangra, mivel ez érintkezik közvetlenül a rezgő légoszloppal. Ha azonban inkább esztétikai szempontok vannak előtérben a “Gold plated” vagy a “Gold clad” a gazdaságosabb megoldás. De ne feledjük, hogy az aranyozás idővel kopik, míg az Aurumite® fuvola külső aranyrétege rendkívül tartós. A Powell cég több mint 25 év garanciát ad az Aurumite® fuvolára, amely minőségi teljesítményt nyújt.
A Francia Becsületrend legmagasabb fokozatát (Commandeur de l’ordre des arts et des lettres) veheti át Sir James Galway művészi pályájának elismeréséül. Nem nagyon tudok más fuvolaművészt mondani, aki egész életében annyit gyakorolt volna – a mai napig is – mint ő. És nem tudok mondani még egy olyan fuvolaművészt, aki ekkor hatással lett volna a fuvolázásra és a fuvolázás nemzetközi koncertéletben elfoglalt szerepére, mint ő.
Bár Galway intézményesen csak rövid ideig tanult Párizsban – Gaston Crunelle osztályában – mindig is a francia fuvolaiskola tanítványaként hivatkozott magára – teljes joggal, hiszen ezt a hatást az angol iskolán keresztül is egész korán megkapta és a mai napig tanításával ezt képviseli. Talán ez a magas elismerés nem csak kimagasló művészi életművének szól, hanem a francia fuvolaiskolához való tartozásának pecsétje is. Amennyire tudom Jean-Pierre Rampal a másik fuvolás, aki Becsületrendet kapott.
Ma már nálunk a fuvolásoknak nem kell őt bemutatni, de összeállítottam azt a három felvételt, amelyet talán kevesebben ismernek itthon. Az első az egyik kedvencem, az 1989-es Harewood House-beli hangversenyből egy részlet Phillip Moll zongorázásával – azért ezt, mert nem sokkal később a művet élőben is hallhattam velük. A videó alatt az egyik komment írója Marisa Robles, – a hárfaművésznő, akivel Galway oly sokszor adta elő Mozart Fuvola-hárfa versenyét – a következőt írja: “So beautiful Jimmy.!! You are and always have been the greatest!!! Love YOU.xx”
Ehhez én sem tudok többet hozzá tenni. Csak annyit még:
GRATULÁLOK!
Ravel ~ Habanera
Bach ~ Triószonáta, BWV 1079 II. Allegro Moderato
Kyung Wha Chung, Phillip Moll és Moray Welsh (Concertgebouw, Amsterdam, 1979)
Joaquin Rodrigo ~ Fantasia para un gentilhombre (Sir James Galway árirata). A kép és hangminőség sajnos nem tökéletes, de így is érzékelhető az elképesztő hangi, technikai és megformálásbeli magabiztosság, valamint külön felhívnám a figyelmet 19:30nál a kadenciára…
New York Philharmonic, Zubin Mehta, Lincoln Center, valamikor 1978 után.
Már nem kell sokáig várni, mert kicsit több, mint egy hónap múlva újra elérkezik egyik állandó fesztiválunk, a Péceli Nemzetközi Fuvolafesztivál is. Nem túlzást azt állítani, hogy a program miden korábbinál erősebb és színesebb, amelyben helyett kapott több hangverseny, mesterkurzus és több elméleti előadás is. Csak felsorolásszerűen a neves művészek, akik koncertet, mesterkurzust, valamint elméleti előadást tartanak: Olga Ivusheikova, Győri Noémi, Barth István, a Flautone Quartet – alább a plakáton tanulmányozhatjuk a pontos műsort, a bejegyzés végére görgetve pedig a részletes programot is megtaláljuk:
Győri Noémi saját projektjével, fuvola-gitár kompozíciókkal lép fel, Koltai Katalin oldalán – tőlük egy igen ötletes átdolgozást mellékeltem, Mozart d-moll fantáziájának átiratát (KV.397), ez ugyebár eredetileg egy zongoramű:
A fesztivál orosz vendége, Olga Ivusheikova nem volt teljesen ismeretlen előttem, hiszen korábban a Gyenyiszov és a Gubajdulina posztokban is az ő kitűnő fuvolázását választottam “zenei illusztráció” ként. Vele Csalog Benedek készített igen érdekes interjút, amely a Parlando-ban is megjelent, de ha valaki elvétette most itt is megtalálja.
Egy idézet kedvcsinálónak:
“A peresztrojka előtt csak egy régimódi iskolát követtünk, szerencsétlen módon Oroszországban a német iskola terjedt el, nem a francia. Néhány német fuvolista is működött Oroszországban, pl. Krecsman, aki a szentpétervári konzervatóriumban tanított, és tanítványai is a német iskola szerint játszottak. Krecsman tanítványa volt Szibin, nála tanult Platonov, és az ő tanítványa volt Dolzsikov. A forradalom után nem volt kapcsolatunk a nyugati fuvolás világgal, a tanárok rendkívül konzervatívok voltak, nem volt semmiféle információjuk a fuvolázással kapcsolatban”.
A folytatást tehát a fenti linken találjuk.
Az interjúban sok érdekességet olvashatunk még az orosz fuvolaiskola közelebbi és távolabbi múltjában történtekről, amely sok ponton közös mozzanatokat mutat a nálunk történtekkel.
Ha nem tévedek Olga Ivusheikova személyében először tart hazánkban orosz fuvolaművész fuvola-mesterkurzust, ez már önmagában is fontos mérföldkő lehet. Óriási dilemmába kerültem amikor videót kerestem ehhez a poszthoz és az ő személyéhez, ugyan is amikor végre helyesen (angolosan) írtam be a nevét a Youtube-on rengeteg felvételt találtam. Csak néhányat említenék meg, hogy mekkora volt a bőség zavara, például Chant de Linos (kvintett változatban), W.F.Bach duók (Felix Renggli-vel! – de fent van barokk fuvolával is), Prokofjev szonáta (természetesen), C.P.E.Bach d- moll koncert (barokk fuvolán), Messiaen Fekete rigó… De találunk több mesterkurzus részletet is, én azt ajánlom amikor Doppler Magyar fantáziáját tanítja – orosz nyelven természetesen, de, mint tudjuk a fuvolatanítás az nemzetközi nyelv. Végül mi mást tehettem volna, minthogy pont a Syrinx-et választottam.
Mielőtt még a fesztivál részletes programjához érkezünk Barth István előadását szúrtam be két részben a fafuvi programról, mintegy előzetesként a Pécelen tartandó előadáshoz. (A 2. és 3. részt láthatjuk, de az első részt elhagytam, mert az mindössze egyetlen 49 másodperces felvezető mondat, akit az is érdekel itt találja – érdemes fülhallgatóval hallgatni valamennyit).
Kersten McCall, Mariya Semotyuk (fuvola) és David Schlaffke
A Galway Fesztivál keretében duó-koncertet hallhatunk az Royal Concertgebouw Orchestra két jeles művészétől – Kersten McCall szólófuvolás a zenekarnál, míg a hölgy szóló-piccolós pizícióban van.
Mariya Semotyuk egyébként ott született, ahol a Doppler testvérek, Lembergben, Ukrajnában. Taníulmányait 4 évesen kezdte meg, majd német területen fejezte be. A neves zenekarhoz 2007ben csatlakozott, de 2009ben a kobei verseny döntőjébe jutott, ahol külön díjat kapott a legjobb romantikus előadásért. A művésznő fuvolahangját itt szólóban nem élvezhetjük, viszont ajánlom hallgatásra C.P.E.Bach G-dúr koncertjének felvételét, amely mikrofonozott akusztikai körülmények között készült (I-II-III).
Kersen McCall szólófuvolásként dolgozott a Rundfunk-Sinfonieorchester Saarbrücken-ben, a Berlin Philharmonic Orchestra-ben, a Bavarian Radio Symphony Orchestra-ben és New York Philharmonic Orchestra-ben is. 2005től szólófuvolázik a Royal Concertgebouw Orchestra-ben. Ezt megelőzően 1997 első díjat nyert Kobe-ban és 3. díjat 2000-ben az ARD Versenyen. Szólófelvételként ajánlom Isang Yun Salomo című művét, amelyet 16 éves korában rögzített.
A kb 70 perces koncerten barokk és modern műveket hallhatunk felváltva, és külön érdekesség az a-moll partita csembaló kíséretes verziója Kersten Mccall-tól, akinek édesapja zeneszerző. És elhangzik Takemitsu viszonylag ritkán hallható duója is.
Így játszik Sir James Galway közel a 80hoz a megnyitó gálán – irigylésre méltó és nagyon meggyőző:
Gaubert – 3.szonáta
Fauré – Fantázia
Galway~Overtone – Ír népdalok
Doppler – Andante és Rondó ~ Lady Jeanny Galway-al
Beethoven – Törökinduló
Catherine Rechstein – zongora
Showcase Recital ~ Marina Piccinini
Marnia Piccinini-t most már nálunk is ismeri mindenki, és újra meghallgathatjuk tőle a Richard Staruss szonátát ezúttal Kamelia Miladinova zongorázásával.
Showcase Recital ~ Adriana Ferreira és Silvia Careddu
Adriana Ferreira kezd, és a zongorista itt újra Catherine Rechstein. A fuvolaművésznő Portugáliában született és alig 19 évesen megnyerte a Nielsen Versenyt, 2013ban harmadik helyett szerzett a Kobe-i Nemzetközi Fuvolaversenyen, majd első helyen fejezte be a Gazzeloni Fuvolaversenyt. Végül a genfi versenyen kapott megosztott második díjat úgy, hogy nem adtak ki első helyet. Jelenleg a Rotterdam Philhamonic Orchestra szólófuvolása, valamint a Orchestre National de France szólófuvolása, és mindemellett meglepő módon zenetudományi végzettséget is szerzett a Sorbonne-on.
Silvia Careddu-ról annyit – ha valaki esetleg nem ismerné és nem értené miért fuvolázik ilyen jól – hogy Szardínia szigetén született, 2001ben ő nyerte meg a genfi versenyt, tavaly óta ő a Bécsi Filharmonikusok szólófuvolása, valamint a berlini “Hans Eisler” Főiskola fuvolaprofesszora. Igen, ez a Galway Fesztivál. Nagyon izgalmas koncert volt:
Karg-Elert – Sinfonische Kanzone, Op.114
Delgado – The Panic Flirt
Muczynski – Szonáta
Csajkovszkij – Lenszki áriája
Ferroud – 3 darab
Enesco – Cantabile et Presto
Debussy – Syrinx
Martin – Ballade
Nagyon régen volt már szó jazz-fuvolázásról, ami teljességgel elfogadhatatlan, tehát ideje volt már egy olyan cikknek, mint ez a mai, amely a korábbi posztokkal ellentétben egy kissé mélyebbre tekint. Éppen ezért azt javaslom, hogy a bejegyzés tanulmányozását érdemes 2, vagy akár 3 alkalommal megejteni, és nem egyszerre. Előrebocsájtom azt is, hogy nem vagyok profi jazz-elemző, szakíró, csupán saját benyomásaimra és az olvasott háttéranyagra hagyatkoztam.
A Solo for Jazz Flute című – amúgy igen kitűnően összeállított – kiadványban követhetjük a lejegyzett szólót (csak a szólót, a témabemutatás nincs leírva), és a mellékelt videóbeágyazások indításával hallhatjuk a teljes számot. Kettő kivételével valamennyi szólót bemutatom. Ott, ahol az adott szám csak albumba elérhető feltüntettem hány perc/másodpercnél találjuk az adott felvétel – természetesen nem hiba a teljes album megismerése sem. A videóknál azt is feltüntettem, hogy a kottakiadvány melyik oldalán kezdődik a lejegyzés.
Kezdjük máris egy nehezebb falattal. Eric Dolphy az avantgarde-jazz képviselője 1928ban született, és kulcsszerepet játszott abban, hogy a fuvola – és a klarinét is, mert ez is hangszere volt – beléphetett a modern jazz világában. Eric Dolphy igen széles skálán használta a fuvolát, alkalmazott multifóniát, whistle-sound-ot és más kiterjesztett technikákat is, túlzás nélkül állíthatjuk meghaladta saját korát, ami a fuvola megszólaltatási lehetőségeit illeti. Ebben a szólóba is szélsőségesen alkalmazza a hangszert. Igen magasan mozog a dallam, határhangokat erőltet és előszeretettem lép nagy intervallumokat gyors tempóban – ez utóbbit igen nagy biztonsággal teszi. A szóló így lejegyezve, klasszikus-fuvolás szemmel is igen nehéz játszani valónak tűnik.
Eric Dolphy megkerülhetetlen azok számára, akik kicsit jobban el akarnak mélyedni a jazz-fuvolázás megismerésében. A felvétel a művész egyik utolsó elvétele, amely halála előtt 27 nappal készült.
8. oldal – Eric Dolphy South Street Exit
Album: Last Date (1964)
*** Joe Farrell 1937ben született és, mint sokan az ő generációjából először Benny Goodman hatására klarinétozni kezdett. Alkotói pályájának izgalmas korszaka amikor a Chick Corea vezette Return To Forever formációban játszott. Ebben az időszakban rögzítette Corea egyik legismertebb jazz kompozíciójának, a Spain-nek a szólóját. Farrell kifinomult, ugyan akkor ritmikailag bravúros és virtuóz játéka szívesen alkalmaz szekvenciákat, nem törekszik extravaganciára, még is igen meglepő fordulatokban gazdag. Könnyen érthető, de nem kommersz, vagy slágeres a fogalmazásmódja. A kompozíció a méltán híres Light As a Feather című a album utolsó száma.
12. oldal – Joe Farrell Spain
Album: Light As a Feather (1973)
1 — You’re Everything (0:00) 2 — Light as a Feather (5:04) 3 — Captain Marvel (15:48) 4 — 500 Miles High (20:52) 5 — Children’s Song (29:44) 6 — Spain (32:33)
Hubert Laws 1909ben született és nem csak új szintre emelte a jazz-fuvolázást, hanem egyike volt azoknak, akik sikeresen alkamazták a piccolo-t, mint jazz hangszert. Köszönhető mind ez Law kiemelkedő technikai képességének, amely a cirkulációs légzést is magában foglalta. Az alábbi téma Sonny Rollins kompozíciója, amelynek címe a Nigeria szó megfordítása; a szóló jól demonstrálja Law képességeit. Már a hangszerelés is érdekes, a fuvola mellett csak dob szól, amelyet Steve Gadd szólaltat meg. A dob szólam folyamatosan telítődik, de még sem veszi el a vezető szerepet a fuvolától. A felvétel érdekessége, hogy piccolo-val kezdődik, majd a szólista fuvolára vált és elsősorban skála elemekből építkezik az szokatlanul hosszú, jelentős állóképességet igénylő szóló alatt. Amit hallunk igazi jazz-bravúr darab, sok klasszikus fuvolásnak beletörne a bicskája.
18. oldal – Hubert Laws Airegin
Album: In The Begining (1974)
*** Herbie Mann 1930ban született és egyike a kereskedelmileg is legsikeresebb jazz-fuvoásoknak. A téma és a szóló is itt altfuvolán szólal meg, a lejegyzés azonban C fuvolára készült – ez egy kicsit zavaró lehet ha egyszerre halljuk és látjuk a zenét. Herbie Mann egyike a legsokoldalúbb jazz muzsikusoknak, a jazz majd’ minden ágában jeleskedett készített könnyedebb és bonyolultabb anyagokat is. Ebben a improvizációban játéka nem különösebben nehezen megközelíthető, skála elemeket és egymásból következő motívumokból építkezik.
28. oldal – Herbie Mann Beautiful Love
*** James Moody 1925ben született és egyike azon amerikai jazz-fuvolásoknak, aki hosszabb ideig Európában is tevékenykedett. Volt zenekarvezető és közreműködő is, számos együttműködést tudhatott magáénak a jazz nagyjaival. Technikája – mint ebben a szólóban is hallható – kiemelkedő, csakúgy, mint hangzása, amely teljesen egyéni színezetű. Az előzőhöz hasonlóan ez a szám is lassú, Moody játéka viszont sok apró, igen gyors értékkel szólal meg, állandó a 32-ek jelenléte, viszont virtuozitása soha sem válik öncélúvá, a kifejezést szolgálja. Érdemes megfigyelni a kottában rögzíthetetlen, finoman lebegő metrumot is.
30. oldal – James Moody Feelin’ Low
Album: The Blues And Other Colors (1969)
***
Az szintén 1930as születésű Sam Most egyike volt azoknak, akik a fuvolát bevezették a jazz-be, valamint egyik első alkalmazója volt annak a később igen elterjedt megfúvási módnak, amely során a fuvolás egyidejűleg beleénekel és átfújja a hangot. Eleinte több fúvós hangszerrel is foglalkozott, végül a 50es években a fuvolánál kötött ki, amely a legjobb kifejezőeszköznek tűnt számára. Az alábbi szólóban átfújást és beleéneklést most nem hallhatunk, de kifinomult, apró finomságokkal tarkított szólót igen. Most játéka eleven, friss, nam csak technikai, de hangi értelemben is.
34. oldal – Sam Most The Eyes Have It
Album: But Beautiful (1976)
***
James Newton-t eddig nem ismertem, pedig időben hozzánk közelebb áll, 1953ban született. Többek között a Los Angeles-i Filharmonikusok szólófuvolásának, Jim Walker-nek is a tanítványa volt. Példaképei között szerepel Eric Dolphy, John Coltrane, és klasszikus oldalról Ravel és Alban Berg. Ezen a felvételen leginkább Dolphy és Berg hatása tükröződik, de James Newton egyéb sem idegenkedik a modern hangzástól és szívesen alkalmaz disszonanciákat is. Híres gazdagon megszólaló magas regiszteréről is, és magabiztosan alkalmazza a jazz-ben szokásos, már említett technikákat is. Ezen a felvételen sem idegenkedik az absztarkt dallamvezetéstől és disszonanciáktól, de hangjai klasszikus minőségűen szólalnak meg mindhárom regiszterben. Ha még emlékszünk Dolphy játékára olyan érzésünk lehet, mintha az ő stílusának a továbbgondolását hallanánk, csak átgondoltabban, szélsőségektől mentesen. Nehezebben érhető stílusa ellenére James Newton nem csak a kritikusok, de a közönség tetszését is elnyerte. Egyébként Newton egyszer már megközelítette a Richmond Acropois-t egy korábbi lemezen, a Flute Talk-on (1988) – itt volt tanárával, Buddy Collette-el játszanak közös, “free” szólót; érdemes ezt is meghallgatni (itt), ebben is jellemezően sok a szokatlan hangközlépés, surlódás, szabadon kezelt disszonancia és szokatlan motívumkészlet.
Az alábbi felvétel két számot tartalmaz együtt a már említett If Love anyagból, a Richmond Acropois 3:20-nál kezdődik.
36. oldal – James Newton Richmond in Acropolis
Album: If Love (1990)
*** Jeremy Steig (1942) mindössze 21 évesen készítette el első, bemutatkozó lemezét, ezen találjuk az Oleo című kompozíciót. A számot – csak úgy, mint a korábban tárgyalt Airegin-ben – a fuvola “viszi el”; a közel 5 és fél perces számban témabemutatást követően, hosszas, nagy állóképességet kívánó szóló következik, majd rövid, de markáns zongoraszóló után, – amelyet Danny Zeitlin szólaltat meg – téma visszatérés. Steig mestere a beleéneklő-átfúvós technikának, a szóló első részében normál hangon játszik, majd vált és egészen extatikus magasságokat ér el, hihetetlen energiát visz bele a szólóba – pedig nem koncertfelvételt hallunk, hanem stúdió felvételt.
39. oldal – Jeremy Steig Oleo
Album: Flute Fever (1963)
***
Dave Valentin 1952ben született és eleinte ütőhangszereket tanult, csak igen későn, 18 évesen váltott fuvolára, amelyen igen gyorsan fejlődött – tanárai voltak Hubert Laws és Herbie Mann is. Dave Valentin a latin-jazz képviselője , stílusának erőssége a ritmizált, gyors ismétléseken alapuló játék, de – ahogy ebben a szólóban – elektronikát is használ. A művész két alkalommal is rögzítette a számot, kottában az első verzióhoz itt van videó mellékelve, de itt a második változat linkje is – ez az utóbbi anyag a Live in The Blute Note című felvételsorozatban hallható, a kezdéspont: 20:40. Érdemes meghallgatni hogyan dolgozza fel a számot élőben, és a szóló vége felé lévő rendkívül gyors duplanyelv miatt is.
48. oldal – Dave Valentin – Footprints
Album: Flute Juice (1983)
John Corigliano ~ Pied Piper Fantasy Richard Sherman – FUVOLA
… és a Michigan State University Symphony Orchestra, vezényel Leon Gregorian. 2010, Great Hall of the Wharton Center – Michigan State University in East Lansing.
Tételek:
I. Sunrise and the Piper’s Song 0:17
II.The Rats 11:19
III. Battle with the Rats 13:04
IV. War Cadenza 16:10
V. The Pipers Victory 22:40
VI. The Burghers’ Chorale 27:08
VII. The Children’s March 31:36
Yulia Berry készített chat-interjút Theobald Böhm leszármazottjával, Ludwig Böhm-el, aki egész életében a nagy előd munkásságának ápolásával foglalkozik. A beszélgetés aktualitását a közelgő 4. Theobald Böhm Nemzetközi Fuvolaverseny adja, amelyre 2019 októberében kerül sor Münchenben. A felkészülésre még elég idő áll rendelkezésre, tehát, aki most kap kedvet egyáltalán nincs elkésve, még akkor sem ha semmit sem ismer a versenyanyagból. A jelentkezés 2019 szeptember elsején zárul le. A részletes információkat itt találjuk.
A mellékelt zene (amely nem része az eredeti interjúnak) Böhm kompozíciója, a Grande Polonaise, amelyet zenekari kísérettel hallhatunk a 3. Theobald Böhm Nemzetközi Fuvolaverseny egyik zsűri tagjától, Jasmin Choi-tól – aki egyébként nem rég adott koncertet Budapesten. Érdekesség, hogy nem azt a verziót halljuk amit általában ismerünk (op.16a), hanem a Grande Polonaise egy másik, zenekari kíséretes verzióját (op.16b), amelyben a fuvolaszóló anyaga is kissé eltér a közismert változattól – érdemes figyelni. A videót a beszélgetés végén találjuk.
Yulia Berry: Helló Ludwig! Theobald Böhm ük-ükunokája vagy, és valószínűleg az ő nevét minden fuvolás ismeri ezen a bolygón, hiszen fuvolás, zeneszerző és a modern fuvola megalkotója is ő volt – tökéletesítette a modern koncertfuvolát, fejlesztette a fogásrendszerét. Volt más professzionális fuvolás a családban?
Ludwig Böhm: Helló Yulia! Theobald Böhm-nek egy lánya (nem ment férjhez), hét fia (mind megházasodott) és 54 unokája volt. Ma már közel 400 leszármazottja van beleértve a feleségeket és férjeket is Németországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Nagy-Britániában, Spanyolországban, Portugáliában, Dél-Afrikában, Namíbiában, az USA-ban, Panamában, Chile-ben, és Ausztráliában. Mindössze egyetlen leszármazott, Katharina Böhm a hivatásos fuvolás, aki a Lipcsei Szimfonikus Zenekarban játszik.
Yulia Berry: Tudsz fuvolázni?
Ludwig Böhm: Vettem leckéket 1985 és 1988 között egy 1870 körül készült Böhm & Mendler fuvolán, de felhagytam vele, mert a nyelvekhez sokkal jobb érzékem volt és, hogy kutatással és sportokkal foglalkozhassak (sí és tenisz), így nem játszom semmilyen hangszeren.
Yulia Berry: Van a család birtokában valamilyen műtárgy, ami Teoblad Böhm-től származik? Ha igen, valamelyik különösen értékes Neked?
Ludwig Böhm: Birtokomban van egy ezüst és három fa fuvola Böhm & Mendler-től és négy másik leszármazottnak van birtokában további fuvolák. Van három olajfestményem Böhm-ről, és más leszármazottaknak szintén vannak festményei. Az általam kezet Theobald Böhm Archívumban mindent összegyűjtök, ami vele kapcsolatos: leveleket, fotókat, cikkeket, koncertműsorokat. Ezen kívül sokat utazom és két hetet töltöttem a Kongresszusi KÖnyvtárban, a Miller Gyűjteményben, ahol fényképeket készítettem az ott fellelhető fuvolákról a katalógusom számára arról a 250 fuvoláról, ami még ma is fellelhető. Természetesen az én mély, 435 Hz-es hangolású, ezüst Böhm & Mendler fuvolám (arany szájrésszel) a legértékesebb számomra. Dayton C. Miller Böhm könyvének angol fordításában (“The Flute and Flute Playing”) azt írja, hogy az ő fuvoláit kedveli a legjobban a gyűjteményében.
Yulia Berry: Lehet tudni milyen ember volt Böhm?
Ludwig Böhm: Barátja, Karl von Schafhäutl – akivel az akusztikát tanult és számításokat végeztek a hangnyílások pozícióját és átmérőjét illetően az 1832-es kónikus és az 1847-es cilindrikus modell esetében – részletes életrajzot adott ki 1881-ben. Lánya, Marie 1898-ban, dédunokája Dr. Karl Böhm pedig 1944-ben írt róla életrajzot. Valamennyien barátságos, nagy tiszteletnek örvendő, univerzális zseninek írták le, aki mindig nagyon elfoglalt volt. A olyan sportokat is kedvelte gyorsgyaloglás, a korcsolyázás és a sakk.
Yulia Berry: Megosztanál velünk valamilyen vele kapcsolatos történeted?
Ludwig Böhm: Nem csak az említett három életrajzot olvastam el, hanem elolvastam Böhm 160 levelét is, amelyeket összegyűjtöttem. Minden levelet, ami ő írt, vagy róla írtak publikáltam abban a 20 kötetes sorozat egyik kötetében, amelyet publikáltam (a honlapomon megtalálhatóak www.theobald-boehm-archiv-und-wettbewerb.de és www.theobald-boehm-shop.de) . Van egy aranyos anekdota 1826ból, amikor Böhm a híres olasz énekesnővel, Angelica Catalani-val készült fellépni két koncerten – de csak az első koncert lett megtartva, mert Böhm nagyobb tapsot kapott, mint az énekesnő, ezért a második koncerten már nem volt hajlandó fellépni vele.
Yulia Berry: Van olyan múzeum, ami Theobald Böhm-ről szól?
Ludwig Böhm: Theobald Böhm iránti érdeklődésem 1981ben kezdődött, amikor a müncheni Municipal Museum halálának 100. évfordulóján nagy kiállítást készített róla, és a múzeum igazgatója számtalan kérdést intézett hozzám, amire nem tudtam válaszolni. Csak annyit tudtam, hogy volt valaki a családunkban, aki csinált valamit a fuvolával. Ettől a pillanattó életfeladatomnak tekintettem, hogy ápoljam az emlékét. Ma 15 fuvolája látható müncheni Municipal Museum-ban és továbi 25 a híres müncheni Deutsches Museum-ban. Továbbá emléktábla került az Altheimer Eck 15 alatti házára, ahol él és dolgozott, de nincs Theobald Böhm múzeum.
Yulia Berry: Nagyon sokat tettél a Theobald Böhm-el kapcsolatos információk felkutatásáért. Ahogy tudjuk, sok zeneszerző írt számára zenét. Minden darabot sikerült összegyüjteni, vagy vannak még hiányzóak? Tervezed a kiadásukat?
Ludwig Böhm: Minden Böhm által írt darabot összegyűjtöttem és mindet újra gépeltem kottagrafikai programmal a muzikológus, Michael Nowotny – a Henle kiadónál dolgozik – segítségével, munkámat Dr. Raymond Meylan zenetörténész ellenőrizte és korrigálta. Az összkiadásom 88 kompozíciót tartalmaz – ezek között 24 mű altfuvolára készült – és 2012-ben került publikálásra, terjedelme 3500 oldal. Szintán összegyüjtöttem 19 olyan művet, amelyeket Böhm-nek dedikáltak, ezeket 2017-ben adtam ki, és kb. 200 oldal a terjedelme. Noha 1500 könyvtárnak írtam levelet két kompozíciót, amit neki dedikáltak még mindig nem találtam meg:
Franz Grandaur – Sérénade mauresque, fuvola és zongora, London cca. 1860
Antoin Sauvlet – Souvenir de la Volga,fuvola és zongora, cca. 1870
Yulia Berry: Melyik a kedvenc darabod Theobald Böhm-től?
Ludwig Böhm: Az egyik nagy kedvencem egy lassú darab a Souvenir des Alpes, no. 5-ös darabja, Andante pastorale, opus 31, 1852-ből.
Yulia Berry: Milyen gyakran játszák a fuvolások Böhm műveit? Értesítenek ha műsorra tűzik a műveit?
Ludwig Böhm: Koncertműsorokat is gyűjtök, amelyekben Böhm műveit játszák. Az op.16-os Grande Polonaise kivételével a művei nem igazán ismertek még a fuvolások körében sem, de az összkiadásom vélhetően változtat majd ezen. Nemzetközi fuvolaverseny is szerveztem 2006-ban, 2011-ben és 2016-ban, ahol a fuvolásoknak sok Böhm művet kellett játszaniuk.
Yulia Berry: Tudnál még mondani néhány szót erről a versenyről?
Ludwig Böhm: A versen célja, hogy még jobban megismerhessük Böhm műveit. Egy 18. századi és egy 20. századi szólódarab mellett a résztvevőknek egy Böhm etűdöt és számos más előadási darabot kell tőle játszani a három fordulóban. Az első díj 5000 euró, a második 300 euró, a harmadik díj 2000 euró. Az első fordulóban egy darabot altfuvolán is lehet játszani, amiért külön díj jár. Van egy másik külön díj is a 20 év alatti résztvevőknek (lásd még: www.theobald-boehm-archiv-und-wettbewerb.de; ). 2016-ban 48 induló volt 22 országból, és a következő verseny 2019-ben vagy 2022-ben tervezzük.
Yulia Berry: Egyébként milyen zenét szeretsz általában?
Ludwig Böhm: A Beatles és a Rolling Stones zenéjén nőttem fel, és főleg pop zenét hallgattam. Amikor 1981-ben a Kansas City-ben tartott amerikai fuvolás találkozóra mentem – amely Theobald Böhm emlékének volt ajánlva – akkor hallottam először a műveit és az első pillanattól megkedveltem. Ugyan ebben az évben szerveztem egy emlék hangversenyt Münchenben, a Cuvilliés Theatre-ben, ahol Böhm maga gyakran játszott. A koncerten William Bennett, Ursula Burkhard, Michel Debost, Irena Grafenauer és Aurèle Nicolet léptek fel, valamennyien Böhm műveivel. A modern avant-garde zenét nem szeretem.
Yulia Berry: Egyike vagyok azon keveseknek, akik ma nyitott gisz-es Böhm fuvolán játszanak fordított bé billentyűvel. Úgy tudom végeztél mostanában egy kutatást arról hány professzionális fuvolás használ ilyet.
Ludwig Böhm: A listám, amely ma élő professzionális fuvolásokat tartalmaz, akik ilyen modellen játszanak 246 főt tartalmaz 23 országból. Legtöbbjük Oroszországban, Ukrajnában és Litvániában él. A két legfontosabb név ma, akik nyitott gisz-es modellen játszanak William Bennett London-ból és Denis Bouriakov Los Angeles-ből. A legtöbb fuvolás, aki kipróbálta ezt az – eredetileg Böhm által létrehozott – megoldást felismerte, hogy ez sokkal logikusabb és jobb rendszer. De amióta Louis Dorus megalkotta a zárt gisz billentyűt Louis Lot segítségével ez a rendszer terjedt el a világon. Nagyon sok nyitott gisz-es fuvolásnak gondot okoz, hogy vevőt találjon ha el akarja adni a hangszerét.
Yulia Berry: Voltak Böhmnek más találmányai is a fuvolán kívül?
Ludwig Böhm: Van egy találmánya, egy új rendszerű zenedoboz (1816), és egy másik Prof. Schafhäutl-el közösen, egy kereszthúros zongora amelyhez egy rezonáns doboz kapcsolódik (1835). Továbbá van szabadalma a kerekek erőátvitelével kapcsolatban, acélgyártáshoz kapcsolódóan, valamint egy speciális, templomtoronyba telepíthető távcső, amelynek segítségével pontosan megállapítható a tűz helye a városban.
Yulia Berry: Számos fuvolafesztiválon tartottál előadást. Van valamilyen érdekes történeted?
Ludwig Böhm: Szeretek fesztiválokra menni és előadást tartani Theobald-ról, voltam Japánban, Ausztráliában, az USA-ban,Hollandiában, Spanyolországban, Olaszországban Horvátországban, Izlandon, Thaiföldön, Lengyelországban és Örményországban. Mindig egy kicsit csalódott vagyok, amikor az előadásommal párhuzamosan koncertet tartanak és emiatt sokan nem tudnak eljönni. Spanyolországban elromlott a projektor az előadásom közben, és ennek az élménynek a hatására most már mindig sajátot viszek. Így a képek minősége is sokkal jobb.
Yulia Berry: Hogyan reagál a hallgatóság, amikor elmondod Böhm ük-ükunokája vagy?
Ludwig Böhm: Az a benyomásom, hogy érdekesnek találják engem és az előadásomat is.
Yulia Berry: Mi volt az utolsó tevékenységed a fuvolázással kapcsolatban?
Ludwig Böhm: 2018-ban szerveztem meg a 3. Nemzetközi Theobald Böhm Fuvolaversenyt fuvolára és altfuvolára, amelynek helyszíne a mücheni Főiskola és a Theater München voltak – illetve a verseny nyitánya ként a zsűri tagjai adtak gálakoncertet Böhm kompozícióiból a Prinzregententheater-ben, amelyet egy közös vacsora követett több mint 100 leszármazottal. Nagyon szeretem ezeket az eseményeket, bár rendkívül kimerítő a szervezés, a rengeteg email megválaszolása, amit a szervezéssel kapcsoltban kapok.
A másik tevékenységem – amit már említettem – hogy 1500 könyvtárnak írtam email-t a két hiányzó műről, amelyet Böhm-nek ajánlottak. 1981-ben levelet küldtem, de 2016-ban email-eket akartam küldeni, és mivel csak a postai címeket ismertem óriási munka volt minden könyvtár email címét kideríteni a Google segítségével.
2017 tavaszán átnéztem a Schott kiadó állományát a Bajor Állami Könyvtárban az 1838 és 1863 közötti időszakot, és találtam 22 levelet Böhm-től 3000 olyan levlé között, ami nem volt helyes időrendbe állítva.
Yulia Berry: Ha lehetőséged lenne vele találkozni mit mondanál neki és mit kérdeznél tőle?
Ludwig Böhm: Ha beszélhetnék Theobald-al természetesen gratulálnék neki a találmányai okán, és feltennék neki pár kérdését, például miért van 1–37 és 45–47 opusz száma és miért nincs opus 38–44? ÉS, hogy ki írta az utolsó művét, az op 47-es Elégie-t?
Yulia Berry: Köszönöm, Ludwig az érdekes beszélgetést! Azt hiszem Theobald Böhm büszke lenne a munkádra, amelyet az ő örökségének szenteltél!
Ludwig Böhm: Köszönöm, Yulia! Nagyon jó kérdéseket tettél fel és jót beszélgettünk!
Jasmine Choi – fuvola
Hochschule der Musik und Theater Zenekara – München, vez.: Sebastian Schwab
.jpg)
