Kollégámmal és barátommal készített interjút a Budakeszi TV Ismeretlen ismerős című műsora. Szilárddal sokat léptünk fel együtt, főleg amíg ugyan azon a munkahelyen dolgoztunk. Szilárd sokoldalúságának köszönhetően játszottunk a legkülönfélébb műfajokban a barokktól a jazz-ig, koncerten, éttermekben és rádióadásban is. Az interjúban kis bepillantást nyerhetünk Szilárd világszemléletébe, művészi hozzáállásába – azokba a dolgokba amiért olyan emlékezetes volt vele együtt dolgozni.
A további közös munkáról természetesen nem mondtunk le és ma is kapcsoltban vagyunk, szövögetjük a jövőbeli terveinket. Addig is mutatok néhány régebben készült felvételt:
A másik két felvétel mindössze próbarögzítés két jazz kompozícióból:
A cikkem – amelynek élő, szóbeli változata a Bicskei Regionális Fuvolás Találkozó alkalmával hangzott el 2018 tavaszán – gyakorlatilag a Böhm-fuvola és metodikájának kialakulása Magyarországoncímű korábbi anyagom folytatása, és mint ilyen, nagyon rég várakozott arra, hogy elkészüljön és megjelenhessen.
A bicskei találkozó szervezőinek köszönhetem, hogy felkérésükkel felgyorsították a cikk elkészültét, mert végül is úgy alakult, hogy a szóbeli előadás és az írás párhuzamosan készült, és, bár lényegét tekintve a két anyag azonos még is tartamilag kicsit eltér egymástól – már csak az írásos és a szóbeli változat természete miatt is. Terveim szerint, a nem túl távoli jövőben egy képekkel társított hanganyag láthat majd napvilágot.
De maradjunk az új cikknél, amelynek címe: Fuvolák és fuvolaművészet Theobald Böhm előtt – itt olvasható és a Parlando novemberi számában jelent meg.
Néhány felütést idézek kedvcsinálóként:
“Noha a téma rendkívül gazdag és szerteágazó – szinte beláthatatlan területről van szó – igyekeztem a magyar vonatkozásokat is kiemelni annak érdekében, hogy jobban érthetővé váljon a hazai fuvolametodika kialakulása is, illetve azok a tényezők, amelyek ezt a folyamatot formálták.”
“Kényes kérdéshez érkeztünk. A 19. század fuvolaművészinek kompozícióról az utókor nem késlekedik sarkos ítéletet mondani, nevezetesen: ezek a művek messze elmaradnak a zenetörténet fő sodorvonalától, és szinte valamennyi az „üres” virtuozitás fitogtatására készültek – ezzel kijelölésre kerül e kompozíciók metodikai értelemben vett értéke is. Ezzel párhuzamosan felvetődik az a kérdés, tudniillik miért kerülték annyira szembetűnően a zenetörténet formálásában élenjáró zeneszerző-géniuszok a fuvolát a 19. század folyamán? A gyors és pontatlan válasz erre az, hogy a hangszer túl primitív volt a vezető zeneszerzők törekvéseihez. A fentiek ismeretében ez az állítás aligha tartható.”
“Ilyen módon bár merre is billent a fuvolametodika mérlege a későbbiekben – mert bár időszakonként változik a barokk és a modern zene aránya – de a 19. század mindig háttérbe szorult. Ugyan akkor könnyű belátni, hogy nem csak játéktechnikai értelemben megkerülhetetlen e korszak, hanem zenei kifejezés és hangideál szempontjából is döntő folyamatok zajlottak ekkor, ebben a tekintetben igen fontos szem előtt tartani, hogy a 19. század fuvolazenéjére ne csak technikai értelemben gondoljunk, hanem a színes, zenei kifejezés értelemben is.”
“A Böhm-fuvola megjelenésével alapvetően megváltozott a helyzet, de nem egy csapásra. A játéktechnika leegyszerűsödése, az „egy fogás-egy hang” elvéből ered, – amely végeredményben a Böhm-fuvola sajátossága, és amely e modellel jelent meg – minimalizálódott a hang- és hangnemszínezés lehetősége (vagyis homogenizált lett a hang). De ilyen módon lehetőség nyílt nem csak egy egyszerűbb módon tárgyalható és könnyen leírható metodika létrehozására (jelesül a francia fuvolaiskola írott anyagairól van szó), de lehetőség nyílt a szemlélet könnyebb terjesztésére, exportjára is.“
Ezúttal nem az utolsó pillanatban posztolom a Karácsony alkalmával előadható darabokat, hanem kicsit korábban.
…fuvolára-zongora
Két művet már mutattam az elmúlt években, de van egy új is. Ez pedig Carl Reinecke Karácsonyi szonatinája, amely eredetileg zongora darab, de készült belőle majdnem kortárs hegedű-zongora letét is. Az átdolgozást az a Hans Sitt készítette, – apja magyar származású hegedűkészítő volt – aki jelentékeny hegedűtanár volt a 19. század vége felé. Ez utóbbi verziót felhasználva készítettem fuvola-zongora változatot, úgy, hogy a második, mély fekvésű tételt egy oktávval magasabban is elkészítettem. Ilyen módon a két szélső tétel hangterjedelme D’ és D”‘ között található, a mélyebb részeknék jeleztem, hogy oktávval feljebb is játszható – mindezt a zeneiskolás előadás érdekében. A műben Reinecke különféle karácsonyi zenei témákat mutat be rendkívül leleményes módon, így például Bach Karácsonyi Oratóriumából és Händel Messiásából is hallhatunk motívumokat a Stille Nacht mellett! Ha zeneiskolás előadásban gondolkodunk talán 3.-4. osztálytól lehet megpróbálkozni a tételekkel.
…fuvola+valami, zongorával
A második mű is ismerős lehet a rendszeres Olvasónak. Szinten Reinecke-től a Nussnacker und Mausekönig sorozatból (eredetileg ez is négykezes) a Karácsony este című tétel, amely most három verzióban készült el: 2 fuvola-zongora, fuvola-klarinét-zongora, fuvola-cselló-zongora.Itt már inkább érdemes 5.-6. osztályosokkal próbálkozni.
…4 fuvolára
Az ír származású John Henry Hopkins – itt fent látható – az amerikai episzkopális egyház 8. püspöke volt, aki szinte minden művészeti ágban alkotott. Az általa írt korál, a Három Királyok egyik leghíresebb kompozíciója, még jazz feldolgozása is van, de itt 4 fuvolára hangszerelve találjuk meg. Ha nincs H-lábas fuvola a 4.szólamra akkor a 3. szólamot kell azon a helyen bejátszani. Az ikonra kattintva nyithatjuk meg a kottát:
Végül egy fájl, amiben 3 (!) darab található 4 fuvolára. Az első egy Bach(?) korál, amit nem sikerült beazonosítanom, tehát nem feltétlenül karácsonyi – itt opcionálisan altfuvolát is alkalmazhatunk. A második Irving Berlin White Christmas című kompozíciója, amely Claudio Perelli átdolgozása (játszhatjuk ismétléssel is). A harmadik mű szintén nem az én hangszerelésem, ez Jule Styne – a 20. század elején élt brit dalszerő - Let it Snow című kompozíciójának fuvolakvártett verziója.
Szerintem ez az egyik legjobb Sir James Galway masterclass, ami élő közvetítésben volt mostanában – sőt megmerem kockáztatni, hogy a legjobb, ami a facebook-on előfordult. A darabok is izgalmasak és a közvetítés minősége is kitűnő, jó a hang és több kameraállás is van.
Például a Chant de Linos-t most már legalább másodszorra hallom masterclass keretében és mindig meglepődök mennyire jól ismeri és milyen szívesen és nagy hozzáértéssel tanítja Galway ezt a művet. Nem tudok róla, hogy valaha rögzítette volna, vagy akár koncerten játszotta volna, de ha mégis egész biztos, hogy szenzációsan oldotta volna meg. A Stamitz koncertet magam is játszottam neki és talán sokan nem tudják, de James Galway egyik nagy favoritja ez a koncert.
A közvetítés időtartamától nem kell megijedni – több, mint 3 és fél óra – de van benne egy bő félórás szünet. A program általános kérdések megbeszélésével kezdődik (testtartás, légzés és így tovább…), ezt semmi esetre se hagyjuk ki, utána pedig a következő a menetrend:
00:43 Stamitz ~ G-dúr koncert
01:10 Jolivet ~ Chant de Linos
02:22 Sancan ~ Szonatina
02:52 piccoló darab
Már nem is tudom megmondani hanyadjára kerül elém ez a kép a Facebook-on és minden alkalommal felmerült bennem, hogy írok róla pár sort.
Először is nem tudom ki készítette, de elég jó munkát végzett. A második ami mindig érdekes az a kommentek. Itt típus-hozzászólásokról beszélhetünk, pl, hogy ki kinek a kedvence, és hogy ez vagy az a fuvolás miért nincs rajta, stb… Visszatérő hozzászólás-típus a “több igazság is van” jellegű megjegyzés – miszerint az ideális Ansatz mibenléte – némi képzavarral élve – valóban nem kőbevésett, több jó megoldás is lehetséges. Egy kommentelő azt is felvette miért csak férfiak vannak összegyűjtve.
Ennek egyébként több oka is lehet. Először is nem könnyű ilyen képeket találni főleg azért, mert a fuvolások az un. “official” képeiken ritkán emelik fel a hangszert és még ritkában fúják valósan a fénykép kedvéért a fuvolát. Vélhetően azért, mert nem anatómiai tanulmányt akarnak az arcizmaikról, hanem egy használható fényképet szeretnének. A hölgyek e tekintetben még óvatosabbak, mint a férfiak – jogos tehát a felvetés, valóban lehetne ilyen táblát készíteni fuvolaművésznőkről is, de kép is kellene hozzá. Mindenesetre jó ötlet.
De a lényeg nem ez lenne, mert számomra rendkívül meglepő módon, úgy tűnik mindenki átsiklott felette az általam ismert kommentekben. Pedig már első pillanatban is látható, és ez volna az egész tabló lényegi értelme. A megfejtés a kép alatt található…
A képek majdnem párba állíthatóak, sőt még az is lehet, hogy az általam ismeretlen alkotónak talán volt is ilyen szándéka (ennek csak az mond ellent, hogy pont 9-en vannak…): Rampal és Moyse egyértelműen hasonlóan pozicionálja a befúvónyílást, Taffanel és Galway között is találunk egyértelmű összefüggést – és nem az arcszőrzetre gondolok – hanem az ajkak vonalára, és Pahud-Nicolet párosnál pedig az előrenyúló felső ajak az, ami összekapcsolja a két művészt. A párba állítás talán még Julius Baker és Bennett is esetében is működne, de itt a fotó szöge annyira más, hogy inkább már belemagyarázás lenne.
Hogy mi ennek az egésznek az értelem? Nem más, mint az, hogy világosan kimutatható ki kivel van fuvolaiskola-irányzat tekintetében rokonságban, sőt akár közvetlen kapcsoltban. És ez minden más okoskodást és fejtegetést egyszerűen felülír.
Van még egy ráadásom is. Ide kívánkozik egy rövidke felvétel 1968-ból, amelyben Karlhenz Zöller (1928-2005) – évtizedekig a Berliniek szólófuvolása volt – a Badinerie-t játsza, természetesen Herbert von Karajan irányításával – aki ezúttal többnyire csembalózik. Az alig másfél perces videó első másodperceiben a fuvolaművész ajkait olyan közelről mutatják “munka közben”, amilyen közelről normális esetben soha sem látni. El nem tudom képzelni miért ez volt a felvétel rendezőjének koncepciója, miért érdekelhet egy átlagos, európai művészetkedvelő értelmiségit, hogy Zöller-nek milyen az Ansatz-a… “munka közben”… Ráadásul még az is feltételezhető, hogy a szólistát megkérték, hogy legyen olyan szíves mozogjon kevesebbet, hogy a kamera követni tudja. Végül bármennyire hihetetlen, de a fuvolás arcát nem láthatjuk a tétel folyamán teljes valójában – márpedig ha van közismert fuvola-sláger, ami a közönség számára széltében-hosszában ismert, akkor ez az. Amúgy a felvétel operatőri megoldása rettenetes, az már végképp érthetetlen, hogy miért kell Karajan tarkóját úgy mutatni, hogy Zöller fuvolájának a vége belelóg…? Szóval, szinte kibírhatatlan, de a muzsikusok játéka szerencsére kompenzálja az élményt, és nekünk feltétlenül érdekesek a közeli felvételek…
Október 15.-én, 19 órakor kerül sor Fülep Márk fuvolaművész és Trázsi Erzsébet zongoraművész koncertjére az Óbudai Társaskörben, amelyet az előadók Gábor József emlékére ajánlanak. Hamarjában nem is tudom volt-e más megemlékezés is, de a hangverseny anyaga – egy zongoraszólót kivéve – teljesen ugyan az, amit Fülep Márk és Gábor József 2017-ben előadni készült napra pontosan egy évvel korábban. Sajnos az előadás már nem valósulhatott meg.
A sok “apró” darab között szinte észrevétlenül bújik meg néhány komolyabb vállalás is, mint például a Moto perpetuo, Andersen G-dúr koncertetűdje, vagy éppen a Fauré Fantázia. A koncert sarokpontjain pedig olyan pillérműveket találhatunk, mint Schumann Három románca, a Godard Keringő, és a második félidőt nyitó illetve záró szám, Saint-Saäëns-tól Odelette és Enescu-tól a Cantabile és Presto. Mindenképpen nehéz műsor.
Így vall minderről Fülep Márk: “Műsorunkat mindig alapos megbeszélést tartva állítottuk össze. Egy koncert felépítését, koncepcióját, a lehetséges repertoárt és közreműködő társakat elsőként még ha egy pékségben, kávéházban vagy cukrászdában találtuk ki, a hangzó élményre, zeneművek kiválasztási szemléjére mindenképpen zongorás próbával került sor. Ilyenkor mindig nagy hévvel születtek kérdések a művekről, zeneszerzőkről, kiadásokról és kezdett nosztalgiázásba, gördültek fel emlékképek bármiről, ami a jó és a rossz megfogalmazásáért felelős (hasznos vagy haszontalan, szükséges vagy elengedhető, stb.) elemek lehetnek az interpretáláshoz. Így tanított meg arra, hogy mennyire fontos a jó program összeállítása. A 2017 őszére tervezett Romantikus estünkre azon év tavaszán tartottunk néhány olvasópróbát, majd augusztus végétől kezdtük a próbafolyamatot, volt már két próba halála előtt. Szándékosan, inkább iskolai színpadokról ismert fuvolás gyöngyszemek, és ismeretlen, de csodaszép kis fuvolás darabok, valamint a “nagy” fuvolásoktól kevésbé hallott művek, nagy műsorokba beszorított, már a rövidebb zeneműveknek számító alkotások és közkedvelt ráadásszámoknak inkább hallott művek csokra lesz ez. Legalább dupla ennyi műből válogattunk és percre pontosan, blokkokba szedve terveztük meg…”
Visszautalva egy korábbi bejegyzésemre… (http://www.czeloth.com/blog/?p=1141) … végre felbukkant az a koncert a BMC Youtube csatornáján, amire nyár elején nem tudtam elmenni.
Kanyó Dávid fuvolaművész tizenöt éve pikolózik a Budafoki Dohnányi Zenekarban, ahol eljátszotta már a szimfonikus repertoár zömét. Célul tűzte ki a pikoló népszerűsítését, új művek bemutatását, melyben partnere ezen az esten Réti Balázs zongoraművész, akivel régóta kamarapartnerek.
A műsorban Gyöngyösi Levente és Mike Mower egy-egy szonátája mellett magyarországi bemutatóként Gary Schocker műve is helyet kapott egy ősbemutató társaságában.
Kanyó Dávid – pikoló
Réti Balázs – zongora
2018. június 8. Budapest Music Center – Könyvtár https://info.bmc.hu/hirek/2187
Műsor:
Gary Schocker: Szonáta – magyarországi bemutató
Gyöngyösi Levente: Szonáta
Gajdács Armand: Szvit – ősbemutató
Mike Mower: Szonáta
Eugéne Damaré: Le Merle Blanc (ráadás)
Múlt pénteken hunyt el az amerikai zeneszerőznő és fuvolás Katherin Hoover, akivel ezeken az oldalakon korábban többször is foglalkoztam – egy önálló posztban és a 3 zeneszerzőnő sorozatban is megtalálhatjuk. Katherin Hoover még ahhoz a fuvolás generációhoz tartozott, aki William Kinkaid-nél tanult fuvolázni. Művei között bőven találunk fuvolaműveket is, de nem csak saját hangszerére komponált.
Érdekesség, hogy egyik utolsó fuvolával kapcsolatos műve, a Mountain and Mesa első tételének címe “Hungarian Lassú” – amely a kelet-európai cigány folklórból, annak ritmikai és dallamvilágából merít. A második tétel a zeneszerzőnő kedves témája, amely az észek-amerikai indián kultúrához kapcsolódik, címe Hopi Lullaby. A harmadik tétel Dizi Dance a kína zenei hagyományát idézi meg.
Itt és most következzék a “Hungarian Lassú” Audrey Emata előadásában:
Katherin Hoover kompozíciós megközelítésére jellemző, hogy szívesen merít más tájak vagy korok zenei világából is. A Középkori szvit azért is érdekes, mert Guillaume de Machaut egy témáját járja körül közel 20 percen keresztül, de a mű alapélménye Barbara Tuchman A Distant Mirror című könyv volt, amely a XIV.századi Franciaországba repíti az olvasót. A szerzőnő összesen három fuvola-zongora művet írt, ez tehát az egyik, amelyet itt teljes terjedelmében hallhatunk Kate Sekula előadásában, Joseph Baeshore zongorakíséretével. A tételek:
I. Virelai
II. The Black Knight
III. The Drunken Friar
IV. On The Betrothal of Princess Isabelle of France, Aged Six Years
V. Demon’s Dance
Szólódarabjai
Itt alább következnek Katherin Hoover szólódarabjai, a címekre kattintva különféle előadóktól hallgathatjuk meg őket, a Kokopeli-t például a szerző előadásában, hogy fuvolázásáról is képet kaphassunk. Reflections, Op. 25 (1982) – Kate Steinbeck Kokopeli, Op. 43 (1990) – a szerző előadása:
Ahogy fentebb említettem a zeneszerzőnő szívesen merített inspirációt más művészetekből, és gyakran foglalkozott kompozícióiban az észak-amerikai indiánok zenei világával – az itt következő darabban ez a két forrás találkozik. A Winter Spirits-et Maria Buchfink festőnő egyik alkotása inspirálta. A mű tonális úton jár, de némi modern technikát is alkalmaz. A darab a szerzőnő talán legkifejezőbb fuvolaszólóra írt műve, amelynek első oldal itt látható:
Két előadást is mellékeltem, érdekes, hogy az előadások ideje meglehetősen eltérő.
Az első koncertfelvétel Emma Resmini-től, rá hivatkoztam már a Katherine Hoover-el foglalkozó első posztban:
A második felvétel egyfajta videóclip, Violeta Gil-től:
E hónap utolsó bejegyzéseként, kísérletképpen elkészítettem az Esz-dúr szonáta gyakorló változatát – vagyis csak a billentyűs hangszert fogjuk hallani. Az első tétel orgonával és csembalóval is elérhető, a többi csak csembalós. Úgy ítéltem meg, hogy a csembalót jobban lehet hallani különféle akusztikai körülmények között is, míg az orgonát inkább fejhallgatós hallgatáshoz ajánlom. Elképzelhető, hogy még más műveket is elkészítek ilyen módon, még nem tudom biztosan…
Az ikonokra kattintva (jobb egér és fájl/hivatkozás mentése másként) le is tölthető az mp3-as fájl, sima kattintással pedig lejátszható (elvileg…):
Egy korábbi írásművemben már elméláztam azon milyen problémákkal kell szembesülni annak – tanulóként avagy tanárként – aki nekilát az a-moll partitának, különösen annak nevezetes Allemande tételének. Akkor több különféle hangszeres verzió mellett neves fuvolások sajátos megoldásait mellékeltem.
Hosszas fejtörés után itt és most két egymástól eltérő koncepció került egy posztba, amelyben egy fuvolás – éspedig igen neves és kitűnő fuvolás – valamint egy teljesen más hangszeres területről érkező művész áll neki a tételnek mesterkurzus keretében.
Az első anyagban Dieter Flury – a Wiener Philharmoniker szólófuvolása volt 1981től – tanítja az anyagot a Carnegie Hall Master Classes sorozatban, hiszen a fuvolaművész, bár a zenekartól nyugdíjba ment szóló- és tanári tevékenységét továbbra sem adta fel.. sőt… Sajnos az anyag nem tűnik teljesnek (alig 20 perces), de így is elég jó képet kaphatunk milyen irányba terelgeti alkalmi növendékét – Annie Wu-t – Dieter Flury.
A másik videó kicsit hosszabb, abban Benjamin Zander, karmester okítja alkalmi tanítványát, Carlos Aguilar-t a tételre. A karmester egyébként a Boston Philharmonic Orchestra művészeti vezetője és külön sorozatban foglalkozik fiatal művészekkel, a legkülönbözőbb hangszereken és művekkel. Benjamin Zander egyébként csellózni tanult, korábban pedig Benjamin Britten-től tanult zeneszerzést, valamint Gustav Holst lányától zeneelméletet. Megközelítése azért lehet érdekes, mert eleve más nyomvonalon indul el, mint egy fuvolás.
Számomra mindkét videó igen gondolatébresztőnek és hasznosnak bizonyult, viszont személyes reflexióimtól ezúttal megkímélném a Kedves Olvasót. Beszéljenek az anyagok önmagukért, nem is fűznék hozzá többet, hanem inkább mellékeltem egy kottalapot a könnyebb követhetőség kedvéért, csak az elsőt, ott úgy is eldől minden…
