Megjelent a következő darab abból a sorozatból, amelyről már írtam itt. Most is mindössze annyit kell tennünk, mint legutóbb tehát elmenni a megadott címre, azaz ide, és és máris minénk a kotta – és nem győzőm hangsúlyozni, hogy ingyen. A mű ez alkalommal is Louis Anthony deLise kompozíciója, hangneme c-moll (In the Edge of the Water címmel), és olyan rövid darab, amely akár zeneiskolában is jól használható. Mindössze annyit érdemes még tudni, hogy ezúttal valami apró porszem kerülhetett a gépezetbe, mert a fuvolaszólam nem volt része a kottának, viszont a bolt fél percen belül utánam küldte egy külön emailben, kérés nélkül. Lehet, hogy azóta már orvosolták is a hibát…
Viszonylag ritkán írok saját Alexander Technique-os tapasztalataimról, pedig bőven lenne miről beszámolnom. Arra gondoltam – mivel a Maestro, Frederick Matthias Alexander idén 150 éve született - változtatok ezen és több olyan bejegyzést is megejtek, amelyek az Alexander Technique gyakorlatával kapcsolatosak. Annyit előrebocsájtok, hogy nem a hangszeres tapasztalatokkal kezdem – ez talán némi csalódás lesz a szakmai Olvasóknak – hanem az általános, mindennapos élményeimmel. Ugyanis úgy gondolom nincs olyan, hogy “Alexander Technique fuvolásoknak” (mint ahogy nincs Alexander Technique lovasoknak sem), hanem általános, minőségi testhasználatról kell beszélnünk (illetve az ezzel összefüggő belső tudatosságról) – amelynek a fuvolázás ill. hangszerhasználat is része. Most is ahogy ezeket a sorokat gépelem (korábban kézzel vázoltam fel – igen kézírással…) ezt is tudatos testhasználattal teszem, tettem.
Az én Alexander Technique történetem – ha jól számolom – kb.27 évvel korábban kezdődött, amikor Sir James Galway képzésén – akkor Flute Seminar-nak nevezték – találkoztam egy ausztrál fuvolatanárral, név szerint Brian Warren-el, akinek életem első, személyre szóló Alexander Technique foglalkozását köszönhetem. Akkor én és Szilágyi Szabolcs barátom csak az un. asztali munkáig jutottunk el, de mindketten nagyon meglepődtünk a foglalkozás áldásos hatásán.
Az ausztrál művész és konzervatóriumi tanár biztatott minket, hogy otthon is folytassuk azt amit elkezdünk. Egy dologgal egyikünk sem számolt – akkor Magyarországon az Alexander Technique még ismeretlen volt, illetve azokban az években kezdte megtenni első lépéseit a tanárképzést illetően, Magyari-Beck Anna irányításával. Zenei vonalon az Alexander Technique gyakorlatilag ismeretlen volt, elvétve akadt ugyan egy-két zenész aki külföldön járva hallott róla, így gyakorlati megközelítésről nem lehetett szó.
A következő “jelenetre” csaknem 20 évet kellett várni, amikor is Gary Schocker-t valahogy meghívtam és Pomázon, a TWMI-be adott koncertet illetve mesterkurzust. Nem tudtam, hogy Alexander Technique-os fuvolás és ez újra felkeltette az érdeklődésemet, mert tanításában is megjelentek a technique elemei. Nem sokkal később kerestem és találtam egy igen kiváló Alexander Technique tanárt, akivel több évet dolgoztam együtt, ma is kapcsoltban vagyunk. Így talán nem túlzás azt mondhatom, hogy az Alexander Technique-al kapcsolatos tapasztalataim sokkal szélesebbek, mint azoknak akik 6-10 leckét vettek összesen.
Száz szónak is egy a vége, a AT alaposan beépült az életembe, túlzás nélkül állíthatom, hogy magasabb életminőséget lehet vele elérni.
Mint mondtam, nem hiszek abban, hogy “Alexander Technique fuvolásoknak”, mint ahogy abban sem, hogy mindenkit (mármint fuvolásokat és más hangszereseket) mindenképp meg kell “alexanderozni” – és főleg Isten ments! kötelezővé tenni. (Mondjuk ilyen “veszély” jelenleg nincs…). Mert az is túlzás, és másik véglet ami most van, mert legjobb tudomásom szerint a színészek nálunk még mindig magánúton tanulják az Alexander Technique-t. Tehát ott tartunk, hogy a művészképzésben – nem csak zenészekre gondolok – az Alexander Technique nem jelenik meg hivatalosan.
Ennyit elöljáróban, most pedig jöhet végre a konkrét történet, ami lényegében egy jelentéktelen apróságnak tűnik, de jól mutatja az Alexander Technique mindennapi használatát – és ahogy ígértem direkt nem hangszeres példát hozok.
Az utóbbi néhány hónapban észrevettem, hogy gyakran állítgatom az autóm ülését vezetéskor. Nem a kormánytól való távolságot, hanem az ülés támláját döntöttem hol hátrébb, hol pedig előrébb. Nem értettem mi akar ez lenni, arra gondoltam azért történik ez, mert már régi az ülés, vagy mert télen kabátban ülök és mást érzek kényelmesnek. A dolog mindenesetre volt annyira gyakori (szinte minden beszálláskor állítgattam) és kissé bosszantó is, hogy elkezdtem megfigyelni tulajdonképpen miről is van szó. Mindössze annyit tettem, hogy minden alkalommal amikor beültem a kocsiba vártam egy pár pillanatot és feltettem magamnak a kérdést: jó-e így az ülés? És beállítottam ha úgy éreztem. És közben figyeltem miről van itt szó egyáltalán testi szinten. Nem kellet sokáig kutakodnom.
Meglepve tapasztaltam ugyanis, hogy ez nem testtartás vagy ülésbeállítás kérdése, és nem is az öltözéké. Ez egy belső állapot, attitűd. Ha nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok és nem kell sietnem a hátradöntöttebb üléstámlát érzem kényelmesebbnek, egy feszítettebb, sietős napon a függőlegeshez közelítő támlát részesítem előnyben. És nem elhanyagolható az sem, hogy a kétféle állapotban másképp is vezetek. A különbség persze minimális, de észrevehető.
Innen már egyenes úton juthatunk a megfigyelés hangszeres vetületéhet, már csak azért is, mert a vezetés és a hangszeres játék több pontos is kapcsolódik – fixált tekintet (ha kottából játszunk), ülünk (ha kamaraegyüttesben vagy zenekarban játszunk), statikus tartás (még ha mozgunk is a tartásunk a tevékenységünkből adódóan lényegében nem változik).
Könnyű belátni és megfigyelni, hogy ezek a finom különbségek a napi gyakorlásban is megjelennek. Amikor kicsit másképp állítjuk be a hangszert – a fejet, vagy a lábrészt – vagy sokszor állítgatjuk a fuvola darabjait (a zongoristáknál a zongoraszék notórius állítgatása lehet hasonló) a gyakorlás folyamán egy bizonyos érzetet keresve szinte biztosra vehetjük a belső hozzáállásunkban van leheletfinom (vagy nem is annyira leheletfinom) eltérés. És ami a lényeg: ez az eltérés hatással van a munkavégzésünkre, hatékonyságunkra is – pozitív, de akár negatív előjellel is.
Ha legközelebb valami olyan keresgélést veszünk észre magunkon a hangszerrel kapcsoltban (vagy bármivel kapcsoltban), amit a fenti példákban leírtam érdemes utána menni. Első lépésként figyeljük meg mi történik, és – ez nagyon fontos – ne változtassunk semmit. Tegyünk fel a kérdést hol érzünk diszkomfortot, mi az amit hiányolunk. Maradjunk egy kicsit még mindig ebben az állapotban, semmit sem változtatva és próbáljuk meg belső érzésünket is megfogalmazni. Ha sikerült megragadni valamit – akár milyen kicsi apróság is – az jó. Ha nem, az sem baj, a következő lépésként tegyük meg azt az átállítást, amit szükségesnek érzünk és figyeljük meg ugyan úgy magunkat, ahogy az előbb. A testi és lelki komfort/diszkomfort területé valószínűleg érdekes felfedezéseket tehetünk.
Ezekkel a megfigyelésekkel és változtatásokkal a végső cél az lenne, hogy utána járjunk mi hat a gyakorlásunk minőségére. Azt mindenki ismeri, amikor 15 perc is elég, hogy jól haladjon valamivel, máskor meg egy óra is kevés a hatékony gyakorláshoz. A rejtett, finom különbségek mindenképp érdemes felderíteni.
Egy időben kutattam, hogy léteznek e lovaglással kapcsoltban fuvola darabok, de mindössze ezt az egyet találtam. Aki tud másról is tudassa velem…. Gyanítom, hogy az eredeti kottát én hoztam be az országba és a mű tőlem terjedt el mindenfelé.
A szerzői szándék nyilvánvaló: ügetést követően (ez a Bevezetés) vágtatunk és még ugrunk is közben. De a programzenei magyarázatnál talán fontosabb, hogy a második percél kezdődő “lassú rész” tempóváltása nincs jelezve a kottába – ez a mi önkényes, előadói hozzátételünk. Érdekes módon – talán e felvétel nyomán – mások is így kezdték el játszani a darabot…
A saját felvételem túl egy másikat is mellékeltem – egy videót – ahol az előadok szintén élnek ezzel a rejtett lehetőséggel.
Az Altus művésze, Viviana Guzman vezet be minket a beatbox alapjaiba a Flute World San Francisco megnyitójának keretében. A videó kb. 24 perces, de a lényegi rész körülbelül 15 perc, tehát teljesen belátható terjedelmű.
Viviana Guzman-tól máig csak ez az egy lemezem van, de azt nagyon szeretem:
Le is tölthetünk tőle a CdBaby oldalról, itt a művész oldala. Ez itt a művésznő legújabb anyaga, de találunk klasszikus felvételeket is, így például a Telemann Fantáziákat. Persze, aki beírta a portfóliójába, hogy webes ismeretek az azt is tudja hogyan lehet letöltésből cd-t csinálni. Azért legközelebb leírom…
Felújítva egy régi sorozatomat elsőként egy nagyon érdekes hanganyag kerül terítékre ezen a héten. Amennyire tudom, ez az egyetlen felvételsorozat ahol Galway fuvoladuókat játszik kíséret nélkül egy másik fuvolással. A kazettát szó szerint a kukából mentettem meg. Modern, CD-s kiadása úgy tűnik nincs, csak használtan lehet kapni kazettán és bakelit korongon. A művészek a méltán kedvelt Op.2-es sorozat h-moll szonátáját játszák. Sir James Galway a bal csatornán hallható, Michel Debost a jobb oldalon. A felvétel 1975-ben készült.
Fuvola – James Galway, Michel Debost
Hangmérnök – Roger Ducourtieux
A szimfónikus zenekarok belső, szociális/szakmai dinamikája mindig rejtély volt számomra. És a most következő meglepő vagy inkább sokkoló információval bizonyosan nem kerültem közelebb a dolog jobb megértéséhez. A hír – a jéghegy csúcsa – úgy hangzik, hogy Silvia Careddu (nyáron írtam róla itt) nem tölti ki próbaidejét sem a Bécsi Filharmonikusoknál, mint szólófuvolás és az évad végén elhagyja az együttest. A hírről itt olvashatunk, de ez is még a jeghegy csúcsa. Nem ismervén a részleteket csak annyit tennék hozzá: kívülről nézve érthetetlen, hogy egy együttes kifogásokat támaszt egy új taggal szemben aki már egyszer megfelelt egy giga-próbajátékon.
A művésznőről annyit, hogy 2001-ben ő nyerte meg a genfi versenyt, ő volt Emanuel Pahud partnere a Bach-szonáták összkiadásában, és korábban ő volt a Bécsi Szimfónikusok szólófuvolása, valamint emellett a berlini “Hans Eisler” Főiskola fuvolaprofesszora.
Egy kicsit megkavarodtak a bejegyzések, mert a múltkori kottaletöltős történetet előre kellett hoznom, mert az anyag 22-én már el fog tűnni. Így a 150 éve született Frederick Matthias Alexander-ről – az Alexander Technique megalkotója -készült poszt egy kissé hátrébb került – természetesen az Ausztrálok kiválósága január 20-én született, tehát a mai naphoz képest két nappal korábban, és ennek idén már 150 éve.
Kevesen tudják, hogy egész pontosan az Ausztrália déli partjainál található Tasmánián látta meg a napvilágot, mintahogy azt is, hogy anyja bába volt, és az ifjú Alexander mellette segédkedett. Az Alexander Technique világában csak FM-nek nevezett Alexander-nak volt egy fiú testvére is, A.R. – vagyis Albert Redden Alexander – aki első tanítványa és asszisztense lett. Később végig az Államokban tartózkodott, aminek fontos jelentősége volt a AT elterjedése szempontjából. Maga Alexander is a Második Világháború éveiben az Egyesült Államokban élt.
Itt és most nem taglalom a technika főbb alapelveit, ezt több korábbi posztomban is megtettem, inkább következzék néhány érdekes tény Alexander-el és a ő munkásságával kapcsolatban:
- Alexander soha nem hívta a művét Alexander Technique-nak, mindig úgy hivatkozik rá, mint “work”.
- F.M. soha nem végezte el az általa Londonban alapított iskolát.
- Az un. első generációs AT tanárok, magától Alexander-től tanulták a technikát és ők sem végezték el az Alexander által alapított iskolát.
- Bár Alexander több könyvet is írt munkálkodásairól az AT-nek írott metodikája soha sem volt, még a tanárképzés vonatkozásában sincs ilyen mű – a technika és a vele kapcsolatos alapelvek generációról-generációra adódnak tovább.
Néhány név az első generációs tanárok közül:
~ Albert Redden Alexander, (1874–1947). F.M. testévre és első tanítványa
~ Max Alexander, (1916–1997), 1933. A.R. fia.
~ Marjory Barlow , (1915–2006), 1933. F.M. nővérének a lánya, Bill Barlow felesége.
~ Dr. Wilfred “Bill” Barlow, (1915–1991), 1936. Ő alapítja 1958-ban a STAT-ot (The Society of Teachers of the Alexander Technique).
~ Marjorie Barstow, (1899–1995), 1931. (Gyakran keverik Marjory Barlow-val)
~ Walter H. M. Carrington, (1915–2005), 1936. (Itt olvashatunk róla).
10 mítosz (tévhit) az Alexander Technique-el kapcsoltban,Bruce Fertman-tól (itt a teljes videó is, ahol bővebben kifejti az alábbi, általam kivonatolt gondolatokat):
1.) “Az AT a testtartásról szól” – az AT a külső-belső rugalmasságról szól
2.) “Az AT az egyenes tartásról szól” – a testben nincsenek egyenes vonalak, és az AT-ben nem kell semmit valahogy csinálnunk. Sokkal inkább a test hatékony és élvezetes használatáról van szó.
3.) “Az AT segítségével másképp tartjuk a nyakunkat” – inkább arról van szó, hogyan hagyjuk abban a tartást magát.
4.) “Az AT a testről szól” – az AT Rólad szól, arról, hogy lépsz kapcsolatban magaddal és a világgal, milyen minőségű a cselekvésed.
5.) “Az AT a test szimmetriájáról szól” – nincs szimmetria a természetben és az emberi testben sem. A szimmetria nem a harmónia és anem a test alakja.
6.) “Az AT-ben lényege az egyensúly” – az ember számára nem létezik egyensúly, mindig (miko)mozgásokat végzünk, hogy fenntartsuk az egyensúlyunkat, és ez jó dolog.
7.) “Az AT lényege a helyes légzés” – a légzés nem aktivitás, hanem megtörténik.
8.) “Az AT-ben nem mindegy hogyan állunk a lábunkon -valójában a földön állunk.
9.) “Az AT a lazításról szól” – az AT sokkal inkább egyfajta könnyed készenlétet tanulunk meg, amelyben semmi rendkívülire nem készülünk, csupán készen állunk bármire, ami megtörténhet. És hogy hogyan tudunk erőltetés nélkül visszatérni ebbe a nyugodt készenléti állapotba.
10) “Az AT arról szól, hogyan álluk fel és ülünk le, sétálunk, stb… megfelelően” – a testünk nem mechanikus, az AT segítségével megtanulhatjuk mennyire jól tervezett az emberi test.
Számtalan idézet kering az interneten tőle, ezt az alábbit azért választottam, mert pontosan illeszkedik a hangszeres gyakorlás buktatóihoz:
Azaz: “A Technikám a külső ingerekre adott akaratlan és nem szándékos reakciók felfüggesztésén alapszik, így elsősorban egy olyan technika, amely az emberi reakciók kontrollját fejleszti”.
- F.M. Alexander -
Alexander munkásságát azóta a neurológia és más tudományok számtalan esetben támasztották alá, sőt úgy tűnik az általa megfogalmazott alapelvek nem csak a művészi munkában, de a modern életforma mindennapjaiban is elengedhetetlenek. Magyarországon az Alexander Technique csak a 90-es évek közepétől Magyari Back Anna tevékenysége nyomán kezdett kibontakozni, előtte nálunk F.M.műve nem volt ismert. Nemzetközi szinten rengeteg művész találta hasznosnak és foglalkozik AT-el, csak néhány név a sok közül: Victoria Beckham, Josh Brolin, John Cleese, Ben Kingsley, William Hurt, James Earl Jones, Paul McCartney, Paul Newman, Sting, Jeremy Irons, Quentin Tarantino, Yehudi Menuhin, Keanu Reeves, Hilary Swan…
A legismertebb AT fuvolások többek között Sir James Galway, Gary Schocker, Lorna McGhee (és persze sokan mások…), de még is, az évforduló alkalmából egy általam mostanában felfedezett fuvolást, Alexander Murry-t mutatom meg (még a keresztnév is stimmel…), aki többek között a nemzetközileg is ismert modern-fuvolás, Camilla Hoitenga tanára is volt (a művésznő nem rég járt Budapesten – úgy hírlik idén ősszel is erre jár majd…). Őt látjuk az alábbi képen, ahol 83 éves, a kép önmagáért beszél… Tőle Gaubert Nocturne et Allegro scherzando-t halljuk, meglepően nyugodt megformálással.
Alexander Murray – fuvola, Martha Goldstein – zongora
Ha azt mondom ingyenesen letölthető az elég vonzó? Remélem, hogy igen, sőt segítséget is adok hozzá.
A történet a következő: a Fluteproshop egy kitűnő bolt, csak kissé nekünk messze van, mert az Egyesült Államok keleti partján található Wilmington városban. Azzal együtt, hogy a bolt elsődlegesen magas minőségű fuvolák forgalmazásával foglalkozik mindig van ingyenesen letölthető anyaguk is. Idén egy sorozatot kezdtek, amelyben minden hónapban egy-egy előadási darabot lehet beszerezni náluk, tehát év végére – értelem szerűen – 12 fuvola-zongora (hárfa) kompozíció boldog tulajdonosai lehetünk. A megjelenés minden hónap 11 én esedékes, az anyag – kotta és hangfelvétel – pedig 22-ig érhető el. Három hónaponként lesz egy kötetünk a sorozatból, melynek zeneszerzője Louis Anthony deLise. Az elsőt már le is töltöttem és nagyon jónak tűnik, összesen egy oldal a fuvolaszólam és zeneiskolában is játszható a darab.
A letöltés a következő módon történik: elmegyünk erre a linkre itt, és a ADD TO CART gombot megnyomjuk. A kotta ára 0 dollár, tehát nincs mitől tartani. Ekkor már a fizető oldalra jutottunk, itt CHECKOUT gombot kell megnyomnunk és a következő oldalon ki kell töltenünk pár adatot, de csak azt írjuk be ami kötelező. Utána jön a Countinue to payment method gomb, de itt már nem kell választanunk fizetésmódot, mert nem kell fizetni, hanem kapunk egy megerősítést – és már tölthetjük le a kottát, ahogy az alábbi képen látjuk:
Az első darabot a cikk elejln vagy itt is meghallgathatjuk:
A 7/11 légzésről már volt szó korábban, de a téma megérdemli, hogy újra előkerüljön. Most Linzy Bonham, stressz terapeuta blogja alapján vesszük elő a témát, de ezúttal videós segítséget is kapunk, amelyben Alec Stansfield magyarázza el a légzést, majd ezt követően egy 20 perces videó segítségével gyakorolhatjuk is a technikát.
Ez a légzésfajta – sok más előnyös hatása mellett – kitűnően alkalmazható koncertek előtti gyakorlat ként is. Annyit mindenképp le kell szögeznem, hogy aki fellelkesedve mondjuk a holnapi koncertje előtt kezdi el gyakorolni ezt a légzésmódot nem valószínű, hogy jelentős sikert ér el vele. Előbb ezt is gyakorolni kell – stresszhelyzet nélkül – otthon, később napközben bárhol, majd kisebb-nagyobb megterhelést jelentő szituációkban. De ez a légzés segíthet akkor is ha nehezen tudunk elaludni.
Kezdetben nem feltétlenül kell a 7/11 arányhoz ragaszkodnunk ha az kényelmetlen – a lényeg, hogy a kilégzés legyen a hosszabb.
1) Feküdjünk a földre, kényelmes, de nem süppedős helyre.
2) Lélegezzünk ki természetes módon majd 1-től 7-ig számolva lélegezzünk be.
3) Folytatva a számolást lélegezzünk ki 1-től 11-ig számolva.
4) Folytassuk ezt a folyamatot 5-10 percig, amíg érezni kezdjük a hatását.
A 7/11 légzésről már volt szó